Szinérváralja, 1904 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-12 / 28. szám
SZINÉRVÁRALJA 1904. julius 12. 2 dőhelyek becses emléktárgyai mind ily szerény köznép fiainak művei. Ezen iparág fejlesztése yégett létesültek is ott műfaragó iskolák, ij|y Hompnnán is. Kérdem most már, ha a tót népv megérdemelte a magas kormánynak ezen jóindulatát, miért ne lenne erre érdemes az Avasság oláh népe ? Hisz a felvidéki tótság még magyarellenes hajlammal is bir. Vagy talán ép ezért dédelgetik? Az avasiak magyarellenes hajlamait nem ösmerjük eddig. A fa-faragó iskolát egybe lehetne kötni a kosárfonás betanításával is, melyben ki-ki az ő hajlamai szerint lehetne kiképezhető. Egy bő gyümölcstermés idején nagy haszonnal járna nemcsak a helyiérdek, de más vidékek szükségleteinek kielégítése is, különösen ha oly méretű kosarak készíttetnének, melyek a vasúti kocsik béltartalmát egészen be- töltenék, mert azok a kosarak, melyekkel most rendelkezünk, a kocsikat igen hézagosán töltik be. Az ezen kosárfonodákhoz szükséges füzvessző-készletet a kert és szöllőmives iskolák lennének hivatva előállítani, ahonnét a fűzvesszők később az avasi nép által az ő telkeiken is meghonosithatók lennének. Hogy mily jótéteménye a népnek egyes elhagyatott, terméketlen falvak határában a kosárfonás gyakorlása, nem kell messzire utalnom az olvasót és az illető tényezők figyelmét, csak menjünk Zelestyére, ahol Rényi Árpád üveggyáros üveghutája, mely gázkemenczével készíti művészies üveggyártmányait és vidékének számos, máskülönben nyomorogva élni kénytelen lakosait tisztességes megélhetésben részesíti. Ma a kosárfonásban, nagy és legparányibb üvegek, díszedények, emléktárgyak fűz- és gyékénynyelj befonásában annyira begyakorolta magát 0- és Ujhuta, Válaszút községek lakossága, hogy sok ezer korona jövedelmet bírnak ebből felmutatni. Ezen vidék az ő természeti viszonyainál fogva is jóval silányabb, terméketlenebb az Avasénál, még sem vetemedik annak népe oda, a hová az avasbeli s mindezt csakis a hasznos munkának kell tulajdonítanunk. Hasznos foglalkozást adna mellékesen a szilvaízes hordók, tartályok készítése is, mert ott a szilvaíz készítés nagyban divatozik. Mindezekből látható, mi minden üdvös és hasznost lehetne a nagy Avasságban létesíteni a jólét, a közerkölcsiség, személy és vagyonbiztonság, végre az igazi tiszta vallásosság előmozdítására, ha erre a hatóságok, elöljárók, az országgyűlési képviselő, a birtokosság, az ottani fürdők tulajdonosai, végre a lelkészi kar befolyásukat latba vetni megkísértenék és ha kényelmüket feláldozva, magokat hasznos tevékenységre ösztönöznék. Mindezek évtizedek múltán bőven kifizetnék a most szükséges előlegezés kamatait, melyek bizonyára kitelnének a költségvetésbe felvett előre nem látható állami kiadások összegéből. Csakis igy lehetne az Avast, mely hazánknak egyik sötét áfrikácskája, magyar társadalmunknak vissza hódítani, hogy az ottani lakosok ifja nemzedéke már ne álljon az uzsorások testet-lelket ölő, hamistanuzágra biztató befolyása alatt, de legyen az, miként zsoltár szavai mondják : boldog a ki jól és igazán él, hamis keresményt házában nem szemlél s hogy tápláljon ott mindenkit rendes munkája, senki ne legyen mások nadálya. Ennyi az, a mit az Avasország érdekében elmondani szükségesnek láttam, azon meggyőződéstől áthatottan ajánlom szerény nézeteimet az illetékes tényezők figyelmébe, hogy ha azok csak kis részben is méltánylásra találnak, a közerköl- csiségi és gazdasági állapotok javulásából úgy a társadalomnak, mint az államnak jelentékeny haszna leend. Az olvasótól pedig elnézést kérek, hogy valamely kedvelt tárczaczikk helyét ily hosszú fejtegetéssel vettem igénybe. Gerber Ödön. HÍREK. Kristóffy József főispán a f. hó 8-iki megyei közgyűlés előtt családjával együtt a bikszádi fürdőből Nagykárolyba utazott pár napra. A főispán a közgyűlésen részt vett és e hó 9-én estefelé családjával a fürdőbe visszatért. Doktorrá avatás. A napokban avatták a kolozsvári egyetemen az orvostudományok doktorává Klein Sámuelt, Klein Rudolf apai földbirtokos fiát. Kinevezés. Kristóffy József, vármegyénk főispánja dr. Fényes Antal ügyvédjelöltet köz- igazgatási gyakornokká nevezte ki. Áthelyezés. A magyar királyi igazságügyminiszter Klembala Imre szinérváraljai betétszerkesztési írnokot, aki újabban kisegítő gyanánt a fehérgyarmati kir. járásbírósághoz lett berendelve, a bírósági Írnokok létszámába beosztása mellett a bonyhádi kir. járásbírósághoz helyezte át. Az uj közigazgatási gyakornok,Csőkör Ferencz állását a helybeli szolgabirói hivatalban folyó hó 9-én elfoglalta. A szatmári g. kath. lelkészi állás. Ismeretes, hogy Pap Lajos fegyelmi utón történt elmozdításával a szatmári g. kath. lelkészi állás megüresedett. A szatmári g. kath. egyháznak Szat- már. sz. kir. város a kegyura. A meghirdetett pályázatra beadott folyamodványokat Szabó János szamos-ujvári püspök most tette át a városhoz a választás megejtése végett és pedig nemcsak a három kandidált kérvényét, hanem az összes folyamodványokat. Őnagyméltósága tehát már e tényével is elismerte, ami külöm- ben legkevésbbé sem vitás, hogy a városnak joga van az összes pályázók közül szabadon választani. Első helyen Pap Endre láposbányai, második helyen Darabánth Ágoston tiszafehér- egyházi, harmadik helyen Hubán Gyula szur- doki lelkész jelöltetett. A jelölteken kívül pályáztak még: Kovács Antal nagytarnai, Lukács Konstantin józsefházai, Berinde Ambrus kányaházai, Pap Sándor berenczei, Brebán Sándor nagybányai, Bálint Gergely kisbocskói, Brehár Tivadar leiesti lelkész és Demián József képezdei tanár. Brebán Sándornak nagy I pártja van. Az uj zsidótemplom. Rövid másfél hónap i alatt sokat haladt az uj szinérváraljai zsidó | templom építése. A falak immár teljesen fel i vannak emelve s legközelebb tető alá hozzák azokat. A falak tisztán kőből vannak építve s igy a hitközség századokra szóló Istenházát i nyer. A tervezett időre, azaz az újévi ünnepekre a templom előreláthatólag fel lesz szentelve. A mátészalkai vasút ügye. (Szatmár-Máté- ! szalka.) A mátészalkai vasut-érdekeltség által : kívánt változtatásokat a napokban ejtik meg; | az építést csak szeptember hóban fogják meg- | kezdeni. Majális. A szinérváraljai róm. kath. legény- egylet 1904. julius hó 24-én, vasárnap, Bárány Béla ur szőllőjében saját pénztára javára bátyus kirándulással és tánczvigalommal egybekötött zártkörű rózsaünnepélyt rendez. Belépő dij: Szeméíyjegy 1 korona 20 fillér. Családjegy (3 személyre) 3 korona. Kezdete délután 5 órakor. Felülfizetések a jótékonyczél érdekében köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Fedett helyiségről gondoskodva van s a mulatság kedvezőtlen idő esetén is meglesz tartva. Meghívó kívánatra előmutatandó. RsndczőbizottSág: Antal Alajos, Alby István, Anderkó György, Ányos Miklós, Bay Miklós, Baum Károly, Bárány Béla, Bodon Mihály, Boér Károly, Boross Béla, Demjén Lajos, Domokos István, Drágoss György, Drágoss Gábor, Dr. Ember Elemér, Ember Ignácz, siratlak most, nem tartlak vissza, eredj-küzdj, - légy bátor, s ha majd elcsendesül a harczi lárma, j ha szabad lesz hazánk, s te élve visszatérsz — akkor megesküszünk — de ha kihűlt testedet hozzák haza Ákos — akkor egyszerre lesz teme- | tésünk.“ Zokogva rogyott össze Balajthay Lidia, s vőlegényében is alig volt erő, hogy feltartsa, az erős edzett katona megremegett menyasszonyának utolsó szavaira, s könnyes szemében végtelen fájdalommal nézett reá - vigasztalni nem bírta, hisz ő neki is jól esett volna egy pár bátoritó, biztató szó. Csak zokogtak csöndesen. A hold elbújt a íoszladozó felhők mögé — szürke szomorú homályba hagyva a búcsúzó párt — néma kihaltnak látszó volt a táj, csak a távolból volt hallható valami szokatlan halk dübörgés, s nyugaton kissé pirosabb volt az égalja, mint rendesen, talán a lemenő nap felejtette ott búcsú sugarait avagy a közelgő hajnal küldte előre rózsaszínű üdvözlő csókjait ? egyik- sem - Klapka csatározott Tápió-Bicskénél. Teltek a napok — a gyönyörű, győzelmes napok. Nagy szerencsével küzdenek a magyarok — egymásután jönnek a dicsőséges összeütközések, Isaszeg, Vácz, Nagysarló s aztán Komárom várának hires elfoglalása. Gáspár Ákos mindenütt ott van, hősiesen harczol, mindenütt kitüntetve t'ölebbvalói által, most már százados és több érdemrend díszíti daliás mellét. A legveszedelmesebb ütközetekben, a legnagyobb tűzben, golyózápor közepette mindég előtte lebeg menyasszonyának biztató, bátoritó, kedves arcza, s ez ad neki erőt, bátorságot. A dunarévi nagy kastélyban pedig halványan, szomorúan jár egy angyal- arczu lányka —s nyomában a kétségbeesés - oly remegve, elszoruló szívvel hallgatja a szállingózó híreket a harcztérről, a diadalokról, vőlegényéről. Néha egy-egy sor irás is kerül, hozzák a sebesültet, picziny levélke, de tele van szerelemmel, odaadással, hűséggel, boldog tervekkel a jövőre, csalóka álmok, ingadozó, s majd összeomló légvárak. Jönnek öreg honvédek, akiket kimerített a harcz, haza tértek pihenni, s majd újra elmennek, beszélnek fényes győzelmekről, Gáspár századosról, mint egyikéről a legvitézebbeknek, s ha tudnák mily örömet okoznak meséikkel a Balajthay kastélyban, ha látnák, észrevennék a Lidia arczán azokat, a ki-ki gyuló rózsákat, melyek oly vészjóslóan pirosak s azok a nagy kék szemek mily lázasan égnek, akkor talán elhallgatnának, s nem siettetnék a környék tündérének halálát. A két fiatal lélek az alatt távolságot nem ismerve, mindég egymással foglalkozik, ha napközben el is vannak foglalva, de este szivök, lelkök egyesül, s szemeik egy fényes csillagban találkoznak, s az a nagy ragyogó csillag kölcsönösen elsusogja, elbeszéli a nagy néma vallomásokat, miket abból a két epedő szempárból kiolvas. Egy este aztán Lidiké oly halványnak, semmit mondónak látta azt a csillagot. Április 26-ika volt. Másnap volt a komáromi csata. Szegény leány beteg szive megérezte, hogy lesz valami, a mi neki nem örömet, de bánatot fog okozni. Éjjel aztán álmában megdic9Őülve a fellegek _ között ülve, bekötött homlokkal látta Ákost, Ákos pedig egy pár óra múlva, elsőnek jutva fel a vár bástyán, a mint a nemzeti lobogót íeltüzte, egy gyilkos golyótól találva, szemeivel azt a halványuló csillagot keresve — holtan esett össze. * * * Jöttek másnap, harmadnap a dunarévi fiúk. Mind hősiesen küzdve segítettek a vár felszabadításának, de elkerülték a kastélyt, felé sem néztek, s nem meséltek senkinek semmit- oly némák - borzasztóan némák voltak. Jött aztán egy szekér, lassan döczögve, különös bekötözött fejii katonák ültek rajta, mindegyiknek egy-egy élő fájdalom ült az arczán, vájjon hova tartanak ? Lidiké balálsápadtan állt az erkélyen, mintha ő várta volna azt a szomorú menetet, nézi-nézi a szekeren ül az Ákos hű huszárja. Nagy Isten csak nem .... szalad, szalad, utolsó erejét összeszedve csak nem repül a kapu felé, s mikor a szekér befordult azon már ő is ott van. Egy halott fekszik azon leteritve, Lidiké daczára a jó öreg János ellenkezésének fellibbenti a leplet - „Ákos!“ kiált fel — s a boldogtalan leány élettelenül rogyott vőlegénye mellé. Gáspár Ákos pedig alszik tovább nyugodtan, a drága csillogó huszár-ruhában, a melynek a baloldalán valami különös égés okozta lyuk van, feje bekötve, mint azt Lidiké álmában látta, nagy dióbarna szemei nyitva, keresi a csillagot — az már kialudt, odaesett le mellé — de Ő azt már nem látja, ő boldog már, hisz menyasszonya vele van, egyesültek egy szebb hazában, egy fényesebb, egy ragyogóbb csillagban.
