Bizalmas Tájékozató, 1956. augusztus-október
1956-08-31 [1081]
Sok, kev ssé ájokozott megfigyelő ugyanis ugy vélte, hogy Inrurszág lesz Auszt riával együtt az ''enyhülés" fő haszonélvezőj3« A finnek szerint/tapiárrá'í: 7 ezt a _reményt' Hajlamosak voltak arra a gondolatra, hogy a szovjet"al.Lámf"ő"""első látogatása szentesiti majd "a végleges kibékülést". Helsinkiben • feltételezték, hogy ezúttal felvethetik a háború után Oroszor-. szaghoz csatolt keleti területek kérdését* Valiszinünek látszott e terült tok visszatérése az anyaországhoz,-. A finnek azon-r ban illúziókban ringatták magukat s cüinál is inkább, mivel sem az erről szóló sajt^kommentárok v sem az emigrált kareliaiak ligájának határozata - amely felsz .klitotta a kormányt, hogy nyíltan követelje Moszkvától a "határrovisiót - néra váltott ki sem- . miféle-vissz' angot sem szovjet részre la Július közepén Svédországban, is derülátó feltevések alakultak ki Moszkva Finr.országgal kapcsolatos jóindulatú politikájáról* Ezeket a reményeket elsősorban az oroszoknak arra az óhajára épitették, hogy egyre több rokonszenvet nyerjenek a skandinávoknál 1 amit mege.rős: 1 tenl látszott Porkkala Udd kikötőjének visszaadása Finnországnak, Amikor julins 11, -6;:. ismeretessé, vált, hogy a Legfelső Tanács a karel-í'inji köztársaság sorsáról tárgyalj' nagy te: volt a határok esetleges revíziójával kapcsolatos spekulációknak* Kardia ugy;inis, amely a Fehér*-tengertől a Finn-öbölig terül el, különösen . drága a finn. ..népnek és minden skandináv barátjának,, Itt volt egyébként a Kalevala nevü hires nemzeti eposz bölcsője is, S terület keleti részét már 1940-ben a Szovjetunióhoz csatolták, de még megőrzött némi autonómiát.'A többit ugyancsak átengeefték Oroszországnak ós a Szovjetunió egyik.szövetséges köztársaságává vált Észtország* Litvánia és Lettország, raintaáára. Vibcrg /TlJ.puri/ - Finnország harmadik városának - környékét azonban egyszerűen Leningrád területéhez csatolta!.:, azaz az Orosz Szovjet Köztársasághoz. Az igy szerzett területeken a Szovjetunió intenzív orossositási politikát; folytatott. Ezt a politikát negkönnvitette a több cd nt . 400 000 kareliar. tömeges kivándorlása Finnországba, ívlindamellett a helyzet ilyen alakulása ellenére a ünnefc és skandináv barátaik nem vesztették el bizalmukat a Kreml jós zándékaiban. Ez a bizalom egyes apásra eloszlott, amikor a^ szovjet sajtó nemrégiben közölte, hogy a karéi-finn köztársaságot egyszerűen tartományi' rangra degradálták és ezentúl a Szovjetunió része lesz, Az Izvesztyija néhány nappal később határozottan ki jelentette,, hegy "a szovjet-finn határok kérdését az 1947-es békeszerződés véglegesen rendezte és hogy ezt a kérdést nem veszik többé ser.-i féle revízió alá". Egy félhivatalos lapnak ez a kijelentése nem hagyott bennünk kétséget: Karélia őegraőélása nem előzetes geszr tusa egy területi engedménynek Finnország javára* Osafc Kuusinen, a renegát és kommunista finn, aki az itiint köztársaság élén állott, állította, hogy Finn-Karé 11a nem érdemei "különleges s tátuszt", mert a lakosságnak csak 25 s;azaiéka áll karélokből és finnekből, mig a 600 000 főnyi lakosság túlnyomó többsége orosz eredetű. Mégis biztosak lehetünk afelől, hegy más okok döntő szerepet játszottak itt, noha ezt Moszkva nem ismerte el. Világosan kitűnik ugyanis, hogy a karéi-finn köztársaság lényegében anakronizmus volt* Abból a korból maradt fenn, t amikor Oroszország még remélte, hogy Finnországot engedelr mes^bábbá teheti* A finnek hamar rájöttek, hogy .Sztálinnal: ez a." kreációja lényegében magja akart Tenni egy nagy "Finn Népkö .^társaságnak" ? amely a Kelét-Kémét,országnak megfelelő szerepet játszotta volna*
