Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-10-20 [1079]

A beszélő bevezetőben idézett Kodolánvi János rádiónyilatkazatábóljinajd felolvasta Harváth Béla válaszát: Ke-delányi Jánost az az irói kör, amelyhez Magyarországon valamikor tortaztaca, vagyis a szabadelvű és radikális Szép Szó cimü folyóirat kora, mindig ugy becsülte, mint nemzeti irodalmunk egyik le- gjelent"ősebb regényíróját, bár sek vitánk volt vele, különbé an nekem, Mindazpnáltal szabadelvű nézeteink alatt tisztalt ük tehetségét és müveit* Ma is tisztelettel gondolunk rá. sőt szeretettel es fájdalmas együttérzéssel , mart tudjuk, mennyi üldöztetés, igeáságtalans ág sújtotta* Meg kell mondanom, hogy ainket azért a sz.at és örök Magyarországért gyötör a honyágy,am • ly n s khagy és dicső képét szivünkben hordoztuk vándorlásunkon a világ országútjain, a boldog nemzetek között, hontalanul bujdokolva vagy drótsóvénayel körülfogva, rut berakásban. Minket azért a törne tétlen,ölbe-. tétlen es halhatatlan Mag -ar érsz ágért gyötör a honvágy, amelyért elődeink is annyit szenvedtük, a szabad, emberi és európai Ma* gyaiországért., vagyis .-.nett a szovjet gyarmatért, ahol kínpadra vonták a becsűletet. Tudjuk, .hogy a hazát szeretni kall, gyötrelmében és gyászában is

t Tiltakozásul választottuk a száműzetést a eitorló hatalommal sz. mbon*J h tában a jobbakra tiportok a korcsok és a törpék ás száműz ötté vált nemcsak Kod elsiet János és olyan sok magyar iró, hanoi az egész magyar nép. Nem tudom, ezt a fájdalmunkat jobban kifjezai, mint ahogy száműzetésem elején 1948-ban megírtam egy költ meny énben. Ezután ±1 hangzott 3 szóbanforgó költ .meny, majd a beszélő igy folytatta: Mi a világ fővárosaiban nem az idegen nyelv zenéjét hallgatjuk, mint ahogy Kodolányi János mondja, hanem iparkodtunk szót emelni egy nemzetért, amelyet elnémított az idegen önkény. Száműzött volt ,,,,,.aki olyan Ínségben ált.Londonban . hogy kabátját is el kellett adnia, még sem tántorodott cl nagy" álmától, az egységes Itáliától. Száműzött volt Victor Hugó is , aki majdnem 20 eoztendig szenvedett ős tiltakozott a zsarnokság ellen az óceán egyik -szigetén. Költészetét 3 hosszú száműzetésben sem tudták me rontani az idegen nyelvek, mert , mint ahogy ő maga. mondotta, nyugalmai, mély, ás felháborodása heves volt. Ha m csillapodott a száműzött .magyar irók f I háborodásc sem. Es nyugalmunk is egyre mélyebb, mert tudjuk, hogy bár egyedül vagyunk, mindenki velünk van, A zsarnokság ,amely elüldözött minket hasinkból, első ellcnféUént, mint ahogy ez most .c-yre inkább kiderül, saját gazságával ,vagyis saját magával találkozik, második . ll: .ef élként pedig a mi lelkiismeretünkkel. Minket annyira kifoszt ottek, hogy non -áradt 0 gyebünk, mint Q becsületünk, VaSyls s •••mitől a-re. foszt sttek meg minket, Annyira tönkretettek, hogy minden kincsünk a lelkiismeretünk, vagyis Ínségünkben is gazdagnak tudjuk magunkat. Minket annyira kitagadtak, hogy „ egyedüli támaszunk az igazság, annyira sötétségbe vet ettek,hogy csak Isten ad világot ránk, Sz .-Védés ünk és fájdalmunk is tiltakozás és erő , amelyet semmiféle hatalom meg nem törhet,