Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-10-09 [1079]

pokoli tervét. Ugyanez a Rákosi ma is tagja a párt Központi Vezetőségének és az Elnöki Tanácsnak. Vagy ahogyan moszkovita kebelbarátja,Gerő Ernő a júliusi központi vezetősági ülés után minden félreértés elkerülése végett határozottan kijelentette: Rákosi természetesen tagja maradt a Központi Vezetőségnek. Ugyanakkor pedig előléptették a Rajk és társai ellen rendezett Összeesküvés másik értelmi szerzőjét, Gerő Ernőt. Mindaddig, amig Gerő, Révai, sőt még Rákosi is ott ágál a párt élén, lehet-e komolyan beszélni biztosítékról az önkény, a törvénytelenségek megismétlődése ellen ? Ebben a felemás helyzetben továbbra sem érezheti magát biztonságban a párttag, különösen pedig az aktivá,a párttisztviselő. Hogy egy keletnémet film cin-ét idézzük, a gyilkosok köztünk vannak. Rajk és félszáznál is több társának közvetlen és közvetett gyilkosai még mindig megtalálhatók a párt soraiban. Ahhoz, hogy Rajk László és társéinak tragédiája többé meg ne ismétlődhessék, hogy koholt vádak alapján a párttisztviselők tucatjait ne küldhessék akasztófára, az emberek százait, sőt ezreit ne vethessek börtönbe, ahhoz az szükséges, hogy kisöpörjék a pártból a kirakatperek összes értelmi szerzőit, s mindazokat, akiknek c szombati disztemetés hét évvel ezelőtti előjátékához ténylegesen bármilyen közük is volt. Nemcsak a pártból kellene eltávolítani őket, hanem biróság elé kellene állítani és példásan meg kellene büntetni valamennyiüket. Ezenkívül teljesen szabid választások alapján meg kellene ujitani a párt valamennyi szervét, mert mindaddig nem lehet szó biztonságról, amig ez meg nem történik. A demokratizmus széleskörű kibontakozását csak ugy lehetne véghez vinni, csak ugy lehetne véglegesen felszámolni a mult hibáit és bűneit, csak akkor lehetne biztositani, hogy soha többé nem fordul elő ilyert gyalázat, ha mindez megtörténne. Ahhoz, hogy a párttisztvieelők és a párttagok ne lehessenek a vezetők játékszerévé, hogy ne eshessenek áldozatul a moszkvai és a budapesti kommunista vezetők szüntelenül folyó vetélkedésük, hatalmi harcának, ahhoz az kellene, hegy a párt politikáját minden külső befolyástol mentesen?kizárólag a tagság többságének akarata szerint, a nemzeti érdekeknek megfelelően alakítsák. Erre elvi alapot szolgáltat a moszkvai XX. pártkongresszus határozata is, amely nyilt elismerése annak, hogy a szocializmus építésének utjai különbözőek lehetnek. Rajkék felmagasztalása késő bánat,^ tehát eb gondolat. Ennél sokkal többre van szükség. A sztálinizmus és a sztálinisták végleges ártalmatlanná tételére, mert csak ez lenne az egyetlen biztositák arra, hogy senkit sem nyilváníthassanak önkényesen előbb árulónak , majd pedig vértanúnak, miután előbb gyalázatosan likvidállak.