Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október
1956-09-08 [1079]
A jövő hónapban községi választások lesznek Finnországban. A választások iránti érdeklődést nem lem t túlságosan nagynak nevezni. A politikailag kiegyensúlyozott országok - s Finnországot is méltán sorolhatjuk ide - nem szoktak különösebb meglepetésekkel szolgálni a községi választások idején. A finneket egy dolog érdekli: hogyan kerülnek ki a választásokból a kommunisták. Nem azért, mintha a kommunisták fcontos tényezői lennének- a finn politikai életnek. 1948 óta, amikor a választás során csúfosan megbuktak, ezt maguk a kommunisták sem mernék állitani. Az érdeklődés onnan ered, hogy a párton belül már a XX. kongresszus után éles harcok kezdődtek, s azóta a feszült légkör nemhogy enyh ült volna, hanem inkább még jobban kiéleződött. A választások majd arról adnak képet, hogy milyen hatással volt a finn kommunistákra Sztálin megtagadása és az ezzel járó bonyodalmak. Nézzük meg közelebbről, mi zajlott le az elmúlt hónapokban a finnországi kommunista berkekben. A moszkvai pártkongresszus határozata jó alkalmat adott arra, hogy szólásra és cselekedetre birja az elégedetlenkedőkét. A válság nyomban a pártkongresszus után kirobbant. Gyűléseken, a sajtóban élesen kezdték birálni a basáskodó kommunista vezetőket, igy elsősorban Aimo Aaltonen-t ós Vilit Pessi-t. A belső ellenzék ríagydbbrészt értelmes emberekből tevődött össze, s áz ellenzék vezére maga mögött érezte az egyszerű párttagok túlnyomó többségét. Az ellenzék olyan erős nyomást gyakorolt a pártvozetőségre , hogy végül is a moszkovito kommunista vezetők helyesnek, látták egy pártakt iva-ártekezlet összehívását. A moszkovita pártvesetőséget egyetlen ember képviselte az értekezleten. 'Természetesen rajta kivül felvonultak párttisztviselők ás megfigyelők, hogy - ha szükséges - zavart keltsenek, s a vezetők oldalára fordítsák a hangulatot. Az ellenzék szószólója a Vápaa Sana, a hivatalos pártlap belpolitikai rc/etának vezetője volt. Kertelés nélkül azzal kezdte felszólalását,hogy a pártvezetőség még hirből sem ismeri az igazi demokrácia köv e-tel re ány oit. Hosszú éveken kérőstül kitenyésztette a személyi kultuszt és aki ezzel szembefordult, annak többé nem volt helye a húsosfazék mellett. Igy került a kegyvesztettik listájára egész sor kommunista ás oz volt az oka annak, - a felszólaló szerint - hogy a kommunista párt 1948-tól iv~*,u— ve néhány év alatt a jelent éktelenság legmélyére süllyedt. Olyan ostobaságot követett el a vezetőség - mondot~ ta az ellenzék szónoka - mint a Roaenberg-házaispár kivégzését megelőzően inditott aláirás-kampóny tiltakozó szöyegének megszerkesztését . Miközben a finn kommunista vezető Cv %ét atomkám kivégzése ellen inait ott tiltakozó hadjáratot, mélyen hallgatott arról, hogy egyes népi demokráciákban nem két kommunistát végeztek ki, hanti, emberek ezreit. Mégpedig - amint ezt azóta hivatalosan beismerték - ártatlanul. Semmit sem tett a finn kommunista pártvezetőség , amikor as 195o-as években a finn kommunisták tömegesen tűntek el a Szovjetunióban ás a mai napig sem tudni, hogy mi történt velük. Tiz évig vártam a pillanatot,
