Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-09-04 [1079]

Az araerikai szakszervezeteknek eszikbe sera jutott a munkásságot többtermelésre buzdítani, de szakadatlanul harcolnak q munkásság jólétének emeléséért. 1953-ban például 5 o95 sztrájk volt Amerikában és összesen 28 millió munkanapot töltöttek sztrájkban oz amerikai munkások. legutóbb zajlott le az acélipari munkásság nagy sztrájkja, amely végül is 45 cent óránkinti fizetésemeléssel végződött. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 18 forint órabéremelést kaptak az amerikai acélipari munkások. Joggal állapithatta meg Eisenhower elnök a munka ünnepe, alkalmából közzétett nyilatkozatában, hogy a világ egyetlen országában sem dolgozik a munkásság olyan magas reálbérekért, mint Amerikában. Az amerikai acélipari munkások a nagy sztrájk előtt hétszer, most pedig nyolcszor annyit keresnek, mint a szovjet acélipari munkások. Egy amerikai munkás átlagos keresete órónkint 1 dollár 93 cent, nrngi ar pénzben kifejezve közel 8o forint. Ezzel szemben a magyar munkás átlag) s havi keresete 8oo forintnak felel meg, tehát az amerikai munkás tiz óra alatt megkeresi azt, amit a magyar munkásság zöme egy hónapos keserves munkával. Vajon hogy an érték el az amerikai munkások ezt a magas életszínvonalat ? Mert nem volt ez mindig igy Amerikában sem. 194o-ben például az amerikai bányászok óránkint 88 centet kerestek, ma 2 dollár 68 centet, tehát közel a háromszoros át c Az acélipari munkások l94o-ben 84 centet kerestek s a nagy acélipari sztrájk előtt 2 dollár 47 centet, most a sztrájk után pedig 2 dollár 92 centet. Igy folytathatnánk tovább, de nem aliarjuk a magyar munkásságot elkeseríteni. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy az amerikai munkások zöme 4-5 szobás lakásban lakik* Nem ritka az olyan család, amelynek lakásában két fürdőszoba van, garasáéban két autó áll. Nem tagadhatjuk, hog? az amerikai munkásságnak ozt a jólétét Amerika mérhetetlen gazdagsága okozza elsősorban. Ee nemcsak ez. Amerikában a munkásság, mint mondottuk, szabadon szervezkedik. Az .amerikai szakszervezet nem a termelés hajtőszija, hanem a kapitalisták hajtőszi ja, hogy minél több bért fizessenek a dolgozóknak. Ez kitűnik abból is, hogy 15 esztendővel ezelőtt, 194o-ben az amerikai munkásság átlagos órabére 66 cent volt. Ma ennek pontosan a háromszorosa, 1 dollár 93 cent. Ennek az a magyarázata, hogy Amerikában a társadalom egy állandó békés forradalomban él. Az egyik oldalon állnak a munkaadók, akik eg általában nem hasonlítanak arra a kapitalista munkaadó-tipusra, akiket száz esztendővel ezelőtt Marx Károly leirt. Az amerikai kapitalista azt akarja, hogy a munkások minél többet fogyaszthassanak, minél olcsóbban juthassanak élelemhez és közszükségleti cikkekhez, mert csak akkor találja meg számitását. Ezért a szakszervezetek és a munkaadók között a viszony nem ellenséges. A szakszervezeteknek jogukban áll betekinteni a vállalat ügyvitelébe s ha ugy találják, hogy a haszon emelkedett, akkor békés tárgyalások utján, ha pedig ez nem sikerül, sztrájk utján kény-