Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-09-03 [1079]

Az 1936 december 5-i szovjet alkotmány 118. szakaszában nemcsak maradéktalan szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot biztosit polgárai szómára, hanem 111. szakaszában éppen a büntetőjog terén megadja számukra a szabad és korlátlan védekezés jogát, a 127« és 128. szakasz biztositja az egyén sérthetetlenségét, a munkavállalás jogát, s kimondja, hegy csak birósági határozat alapján lehet bárkit letartóztatni. Mindezt figyelembe véve az ember azt gondolná, hogy a Szovjetunióban biztositva voltok a Szabadságjogok. Hogyan kerülhetett mégis sor a sztálini rémuralomra ? Ennek okát a szovjet igazságszolgáltatás kettős voltában kell keresni. Már- a hadikommunizmus idején is különbséget tettek a közönséges bűnözők és a politikai bűnözők között. Már az októbari forradalom leplezetlenül feltárta a kommunisták bűnügyi politikáját. Az 1927-ben megjelent büntetőjogi könyv kimondja, hogy a szovjet jog kétféle bűnözőt ismer; a munkás- és parasztrét egekből származó közönséges bűnözőket és az olyanokat, akik eleve javithatatIonoknak tekintendők. Ilyenek az osztályellenség, a burzsoázia, az ellenforradalmárok. Ezekkel szemben csak egyfajta bűnügyi politika alkalmazható: eltávolításuk a dolgozók osztályából a legkeményebb eszközök igénybe vételével, egészen fizikai mégse mmisitésükig. A szovjt büntető törvénykönyv 16. paragrafusa lehetővé teszi büntetések kiszabását a bűncselekményekhez hasonló cselekményekre. Ilyen bűnözőkkel kapcsolatban az eljárást nem a biróság, honem<az MVD vezette le és igy nyilt Sztálinnak ás a csatlós államok diktátorainak mód arra, hogy politikai ellenfeleiket kíméletlenül elpu^titsák.. Minden enyhülés és rehabilitálési hullám ellenére ez a gyakorlat uralkodik ma is a szovjet kommunista világban. Hogy valóban megváltozzék a helyzet, a következő dolog szükséges: el kellene fordulni a proletárdiktatúrától és el kellene ismerni minden polgár egyenjogúságát az alkotmány 123« szakasza alapján. Le kellene mondani arról, hogy a büntetőjogot a politikai ellenfelek kiirtására használják fel, visszaélve magával a joggal. Meg kellene szüntetni a büntetőtörvénykönyv 6. és 16. paragrafusait, amelyek a szovjet büntetőjog kettősségét biztositgák. Vissza kellene állitani a teljes birói függetlenságat és a birákat, valamint az ügyészeket nem pártszempontok, hanem alkalmasságuk alapján kellene kinevezni. Meg kellene adni a léha tőséget arra, hogy törvénytelenség esetén a sértett valóban független, felsőbb bírósághoz fordulhS3aon.