Szigorúan Bizalmas, 1956. augusztus-október

1956-09-03 [1079]

A bányásznapról szóló hírmagyarázatként Mede/?/ István volt országgyűlési képviselő " üzenetét " közvetítették. Szeptember első vasárnapján immár ötödik esztendeje feldíszítik az egyébként szegényes külsejű bányatelepeket és egy napra eltüntetik a mindennapi sivárság jeleit. Bányanapot tartanak, amely a kommunista rendszerben többnyire nem szolgál mást, mint ujabb Ígéretek kikényszerítését a többtermelésre. A bányász-zenekarok pattogó indulókat játszanak. A központi küldöttek elharsogják legújabb frázisaikat és ígéreteiket. A bányászok nem mondhatják el véleményüket, nekik hivatalos kötelességük a lelkesedés és ujabb többtermelési felajánlások megtétele. Kimondom én, a száműzetésbe kény szerit ett, de szabad földön élő szakszervezeti ember a némaságra kényszeritett öntudatos bányászok nevében, hogy a bányászok nem a kényszer-normát, a munkaversenyt, a nélkülözést és a szabadság teljes hiányát tekintik szocializmusnak. A szociáldemokrata iparügyi kormányzat 1945 és 1948 között a bányák dolgozóit a termelésben érdekeltté tette. Ingyen társadalombiztosítással és különböző szociális alkotásokkal igyekezett a többtermelést elérni. Nyplc év távlatából megállapíthatjuk, hogy bányász-vonatkozásban a szociális alkotások lényegében ott álltak meg, ahová 19451948 között a demokrácia idejében eljutottak. A széncsaták hősei, akik 1945-ben oly sok nehézség között építették újjá a romokból a magyar bányaipart, mindennapi életükben állandóan érzik, hogy a kommunista diktatúra nem becsüli meg nehéz munkájukat. A megbecsülésnek csak szavakban és Ígéretekben ad/kifejezést. A bányászok anyagi és kulturális helyzetének alakulása, a munkavédelmi és a szociális feladatok megoldása terén egyre nagyobb a különbség az Ígéretek és a valóság között. Ez a körülmény idézte elő, hogy az öntudatos bányász a termelésben érdektelenné vált, mert pontosan kiértékeli, hogy a ki kény szeri tett és véget nem érő munkaverseny, a vasárnapi ingyen-műszakok, a felajánlások, a meleg csákányvélt ás nem az ő érdekeit szolgálja. Amikor a kommunistáknak sikerült a magyar demokráciát elbuktatni, Moszkva utasítása alapján elhatározták, hogy az agrárjellegű Magyarországból a vas és acél országát fogják elővarázsolni. lázas iparfejlesztő tervbe kezdtek, ami önmagában véve helyes is lenne, ha nemcsak a katonai érdekeknek megfelelően a nehézipar fejlesztésére terjedne ki. Azt állították, hogy a nehézipar fejlesztése az alapja a társadalmi jólétnek. Nos hát, évek óta a nehézipart épitik. A tervjelentések ragyogó eredményekkel dicsekednek, de ennek ellenére még csak jele sincs a társadalmi jólétnek. Az első ötéves tervben az életszínvonal 18o százalékos emelkedését Ígérték. Hogy ez nem valósult meg, azt legjobban a bányász-osszonyok tudják, akik _i

n gyakran kénytelenek az üzletek előtt sorban állni.