Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július
1956-06-21 [1077]
Az értekezletek titkosak lesznek, jóltájékozott körök azonban kijelentették, • hogy Togliattit helyettesei főleg két kérdésben fogják támadni. Először azért, mert olyan gyorsan belenyugodott Sztálin trónfosztásába és szemmelláthatéan lemondott * ^ a véres forradalomról, mint az Olasz Kommunista Párt célkitűzéséről. Másodszor azért, mert nem nézett szembe a hirtelen politikai változások teljes következményeivel és nem dolgozott ki világos irányvonalat a párt jövő munkája számára. r-„,k a körök azonban nem tartják valószínűnek, hogy bérmilyen kísérlet történne orra, hogy eltávolítsák Togliattit a párt eléről , Ennél valószínűbbnek tartják, hogy a párt többi vezetői fel akarják menteni Togliattit jelenlegi terheinek ogynémelyikétől. MTI, ' ' ' Az Österrcichische Vol ' timmc kommcnBécs, 1956. jun. 2o. tár ja. Togliat ti ny ila t. t - "farol Az Österreichischc Volkestirame szerdai szama a következő kommentárt közli Togliatti nyilatkozatáról: "Togliatti nyilatkozata olasz testvárpártunk hozzájárulását jelenti a Szovjetunió Kommunista Pártja XX.kongresszusiról folyó vitához. Togliatti nyilatkozatában olyan problémákkal foglalkozott , amelyek minden .pl az előtérben állnak, ahol a kommunisták a XX.kongresszusról beszélgetnek. Emellett megbírálta azt, hogy a kapitalista országok kommunista pártjaival nem közöltök teljes egeszében rlrucsovnck a személyi kultuszról tartott beszédet. Ez felesleges nehézségeket okozott ós lehetőséget adott'az ellenfélnek arra, hogy ... kommunistaellenes kampányt indítson, anélkül, hogy a kommunista pártok állást tudtak volna foglalni minden jelentéssel és állítással kapcsolatban. i'ogliatti megállapította, hogy nem kötelező a szovjetunióbeli forma a munkáshatalom országaiban a szocializmf elépítésében* A kommunistaellenes sajté ebből szenzációt csinált, azt a köve keztetést vonta le belőle, hogy ezzel Togliatti "elszakad- a szovjet kommunistáktól", Aki azonban ismeri a XX.kongresszus anyagait, az valamennyi vezető szovjet kommunista beszédeben magtalálja azt a lenini felismerést, hogy a szocializmus utja és fejlődése minden egyes országban nemzeti eltéréseket és sajátosságokat mutat fel. Ezt éppen a XX.kongresszuson bizonyították be az olyan népi demokratikus országok, mint például Jugoszlávia és a. Kinai Népköztársaság példáján. így Togliatti a XX..kongresszus egyik legfontosabb tételét fejtegeti. Ugyanaz vonatkozik arra az elvre is, amelyet éppen a szovjet testvérpárt vezetői - ellentétben a krrabbi merev felfogásokkal - állandóan hangsúlyoznak: a kommunistáknak, valamennyi ország marxistáinak nem szabad megelégedniük a^zal, hegy a. soevjct marxisták tóteleit és felfogását kommentálják, hanem az önálló kutatás alapján részt kell venniök a'vitában, a. tudományos szocializmus fejlesztésében ós gazdagításában. Éppen ezért igen otromba kísérletek azok, amelyek Togliatti nyilatkozatából Szovjetuniótól való "elfordulást", sőt "lázadást" akarnak kiolvasni. Különösen érdekes az, hogy egy uj "titizmust" fedeznek fel olyan időpontban, amikor Tito a Szovjetunióban hangsúlyozza a jUaoszláv és szovjet kommunisták szolidaritásét és összetartozását.
