Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július
1956-06-21 [1077]
Elképzelhető, miféle biróséa; az, amelyet a párthatalom egyik alárendelt, feltétlenül tőle függő és kiszolgáltatott szervezete irányit és ellenőriz. Ám ha valakinek a fantáziája nem tudná ennek jelentőségát felmérni, akkor a leghelyesebb, ha a harmadik paragrafusból idézünk: A társadalmi bíróság tagjait a dolgozók választják meg. A választás módját a Sz^kszervozátek Országos Tanácsa határozza meg. Ezek után semmiképen sem lehet félreértés. A választás fogalma a népi demokrácia esetében már a priori a közjog, a népakc.rat kizárás-'t jelenti, választani annyi a népi demokráciában, mint a rezsim parancsait tudomásul venni. A valóságban választani annyi, mint két vagy több eshetőség, két vagy több személy közül a nekem kivonatosat kijelölni. Nehogy valaki ilyet feltételezhessen, a kormányrendelet nyilton megmondja, hogy a választás módjáról a Szakszervezetek Országos Tanácsa dönt. Ugyan hogy dönt ? Ezt közli velünk a negyedik paragrafus: A társadalmi bíróságok tagjaivá az élenjáró,példát mutató dolgozókat kell megválasztani, továbbá akik tanácstagok, vagy népi ülnökök voltak. Helyben vagyunk. A rendszer, azaz a szükkörü éidektársaság, amely az egyén és a nemzet életének megnyomorítója, ügyeskedik, s uj köpeny be,az úgynevezett társadalmi biroság köpeny ébaiigyekszik megjelentetni régi kipróbált, a sztálini években megedződött gárdáját. A népi ülnökökről van szó, akik elitéltek az összeesküvőket, életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották az egyházfőket, nem tagadták meg .a kötelet még Rajktol sem, s ezek most eltűnnek a süllyesztőbe, hegy társadalmi birákként lepjenek újra a színre. A Rákosi-klikk ilyenképen a. tömegek hivatott igazságszolgáltatási szervének csalárd látszata mögött törvényhozásilag körülbástyázza magát. Persze furcsa korszakot élünk. A föld mindenütt meg-rnegcsuszamlik a despotizmus alatt, a népi erők elemi erővel törnek utat, s az önkény kénytelen visszahúzódni. A szellemi világ ellenállása már mind nyíltabb is hevesebb. Elképzelhető, hogy az ellenállás szenvedélye magával ragadja a proletariátust is. Ezt kívánja nyilván ellensúlyozni a minisztertanácsi határozat 23» paragrafusa ? acELy kimondja, hogy a vállalat igazgatója he egyetért a társadalmi bíróság döntésével, mindjárt ki is hirdetheti a szankciókat, fis ha nem ért egyet ? Erről nem szól az lo41/1956 számú rendelet. De nem is kell szólnia, mert úgyis nyilvánvaló, hogy a társadalmi birósóg - ahogyan eltervezték működését, tevékenységét szabályozzák és ítélkezési jogát körül szabdalták - nem egyéb, mint a közhatalom nyomorúságos eszköze. Mo b csak nem is a közhatalomé, hanem
