Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július
1956-06-20 [1077]
Byaler, a lengyel kommunista párt egyik volt vezetője, aki Nyugatra menekült s nemrég Amerikában menedékjogot kapott, leleplezései során kifejtette, hogy az olvadás, vagyis a sztálinista terror enyhülése nem a pártvezetők jóvoltából,hanem a párttagok nyomása miatt következettbe. Az a jelenség,hogy a kommunista uralom alatt álló országokban az utóbbi időben bizonyos enyhülés következett be, mind a Szovjetunióban, mind a rab országokban olvadás néven ismeretes. Ezt a nevet azért adták ennek a politikai tüneknek, mert a Szovjet legniresebb propaganda iró ja, Ilja Erenburg pár évvel ezelőtt feltűnést keltő regényt irt a szovjet uralom hibáiról és regényének ezt a cimet adta: Olvadás. A könyvet megjelenése után a szovjet sajtó erősen támadta, de annál nagyobb tetszéssel fogadta az egyszerű párttagság. Byaler szerint a politikai olvadást nem az idézte elő, hogy a pártvezetők hibáikat belátták. Szerinte az történt, hogy a párttagok követelése egyre érezhetőbbé vált, ugy hogy a Politbüro végül is nem tehetett egyebet, mint hozzájárult bizonyos engedmény ékhez. Byaler szerint ez a folyamat voltaképen nagyobb változás, mint bármely más jobban észlelhető engedmény,amit a kommunista rezsim eddig tett. Ugyanis egészen az olvadás bekövetkeztéig minden intézkedés ugy történt, hogy a pártvezetőság elhatározta és a párttagság hozzájárult. Az ujabbon tett engedmények azonban többnyire a párt vezetőinek akarata ellenére következtek be. Most a Politbüro igyekszik elhitetni, hogy a kezdeményezés részéről indult ki a nagyobb kritikai szabadság, az igazságszolgáltatási reform biztosításáért, holott az ig?,zság éppen az ellenkező. , A helyzet ugyanis az, hogy a pártvezatőség kénytelen volt egyre több és egyre nagyobb engedményeket tenni. Byaler mint a lengyel kommunista párt egyik vezető propagandistája alaposan betekinthetett az összes kuliszszatitkokba. E kulisszatitkok ismeretében Byaler megállapítja, hogy a pártvezetőségekre alulról .gyakorolt nyomás Magyarországon ás Lengyelországban volt a legerősebb. Véleménye szerint azonban von egy határ, amelyen tul a kommunista pártvezetőségek semmiféle nyomásnak bem engednek és talán már nincs messze az idő, amikor minden ujabb követelést jobboldali elhajlásnak fognak minősíteni. Viszont a sztálinizmushoz nem térhetnek vissza akkor sem, ha akarnának. Az engedmények visszavonása olyan visszahatást kelthetne a párttagok soraiban, hogy azt a Politbüro nem kockáztathatja meg.
