Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július

1956-06-20 [1077]

y Bulgany in és Hruscsov londoni látogatása, a francia miniszterelnök és külügyminiszter moszkvai utja, Tito látogatása a Szovjetunióban, mind arra mutat, hogy a békés koegzisztencia néven ismert szovjet manőverezés teljes mértékben kibontakozik. A Kreml alapvető lenini tételként akarja feltüntetni a kapitalista és a kommunista országok békás együttéléséről hangoztatott frázisait. Sz azonban hazugság. Lenin egyetlenegyszer használta a"békés együtt élés "kifejezést 192o-ban egy amerikai ujságirónak adott nyilatkozatában, de akkor is csak kommunistává lett országokkal való békés együttélésről beszélt. Lenin minden irása végtelen gyűlöletet tükröz a polgársággal, a szociáldemokráciával és a kapitalistákkal szemben. Sztálin tényleg beszélt többször Í3 a békés együttélésről, amelyet taktikai manőverként alkalmazotti amikor a szovjet hatalom gyengeségi periódusba került. A Kreml mai urai Lenin szájába adják Sztálin mondását, a igy akarjáK a Nyugat éberségét elaltatni. Ne fegyverkezzetek, hanem ismerjétek el eddigi hódításainkat és akkor nincs semmi akadálya a békés együttélésnek, - mondják a Kreml urai. Itt van a .tutya eltemetve. Hiába utazgatnak különböző kormánydelegációk Mcs Zicvába, hiába mosolyognak olyan kedvesen a Kreml urai, tény az, hogy még egyetlen felelős nyugati államférfi sem ejtette ki a száján azt a megállapítást,hogy a rab népek felszabad it ás ár ól pedig lemondunk. Ilyen kijelentést egyetlen nyugati diplomata vagy miniszter sem tett, de nem is tehetett volna, mert a közvélemény azonnal kihúzná alóla a miniszteri széket. Sőt,éppen ellenkezőleg, a Nyugat felelős diplomatál nem szűnnek meg hangoztatni, hogy Közép- és Kelet-Európa népeit megilleti az önrendelkezés joga, az, hogy szabadon válasszák meg kormányukat, s életformájukat. Ez kell hegy vigasztaljon bennünket, ez kell hogy erőt adjon nekünk a további szenvedések elviseléséhez. A nyugati" politikusok a népek érdekeit szemelőtt tartva igyekeznek megérteni a kommunisták gondolkodásmódját, s azokhoz alkalmazkodni. Ha kell, elmennek Moszkvába,fogadják Bulganyint és Hruscsovot, de azután baráti körben elmondják magánvéleményüket ezekről az úgynevezett vörös barátkozásokról. Ezek a vélemények lesujtőak. Műveletlen, erőszakos, keleti zsarnokokat ismarnek meg. Különösen az ital hatása alatt mutatkozik meg Hruscsovék igazi énje. Amikor a legelragadóbbnak gondolják magukat, akkor köV etik el a legsúlyosabb hibákat, s a nyugati diplomaták joggal sóhajtanék fel: Isten óvjon meg minket barátainktól.