Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július

1956-06-26 [1077]

Palmiro Togliatti nyilatkozatának megjelenése után Augusto Guerriero igy ir: Az orosz kommunisták országuk és gártjuk történetét az elmúlt Zö esztendő alatt két teljesen eltérő, sot ellentétes s mind a két esetben antimarxista módon mondották el. Az egyik szerint Sztálin a megalkotója és szerzője mindannak, ami ío. hasznos és nagyszerű Oroszországban. Sztálin szerint folytatója Earxnak és Leninnek, & szocialista társadalom felépítője, láng­eszű hadvezér és a háború összes győzelmeinek bajnoka, maga a megtestesült jóság, igazságosság, isten, A másik változat sze­rint Sztálin a megalkotója ós okozója mindannak, ami rossz volt, meghamisította a marxizmust, elárulta Lenint, rossz katonai vezető felelős sz összes vereségekért, bűnöző, mániákus, inog­sz állott. De a történelem értelmezésének mindkét módja a marxi történetielíogással homlokegyenest ellonkezik c I marxizmus végeredményben minden történelmi tényt a gazdasági alapépítményen k .resztül magyaráz meg. Nem t-gadia a vallás, az erkölcsi eszmék, a politikai törekvések szerepét som. Ős fülfogása szerint a gazdasági helyzet szabja meg azeknt a feltét*.-. 1-ke t, aíaeíyek meghatároznak minden egyebet, Ilymódon tehát a marxizmus a történelem mozgását szükségszerűen elkerül­hit t lennek tekinti. Ilarx - állapit ja meg Bertf^nd Russol -'a szocialista forradalmat inkább előrelátta, mint készi t-- tte". Nyilvánvalóan a "személyi kultusz" ellentétben áll ezzel a történelemf jlfogással. Az "alópitmény" szerepét noar a gazdasági tényezők töltik be, hanem egy Sztálinnak nevezett isten akarata, a történelem mozgása nem szükségszerű és nem el­kerülhetetlen; mivel egy isten Irányit mindent, az ő akarata elég ahhoz, hogy minden másképpen történjék. Nem kevésbé antimr,rxista felfogás a sztálini ellen­kultusz. Alapjában véve ugyanis a Sztálin-ellenesség visszájá­ra fordított személyi kultusz. Erre mutat rá Togliatti a Nouvi Argomenti cimü folyőir^t&ak adott nyil<= tkoz^táb^n. Hruscsov szerint ha Sztálin kevésbé gonosz és kegyetlen* ha az anyja em­beribbnek szülte volna, a kommunizmus és °z orosz nép történelme az elmúlt Zö esztendő alatt összohasonlith p tatlanul jobb irányban haladt volna. Lehet, hogy oz igy igaz, sőt számunkra, akik ugy véljük, hogy a személyiségnek igen nagy szerepe van n törtánelcm­ben, valóban igaz is. Do ettől függetlenül ez igy teljesen anti­marxista felfogás. A szerepek különös felcserélődése folytán a Eruscsov­féle jelentéshez fűzött kommentárjában és bírálatában TMter Lippmann bizonyos szempontból marxista álláspontot foglal el­Érthetetlennek ós kevéssé meggyőzőnek tartja Ilruscsovna.k azt az állítását, hogy; Űroszországhen a. terror Sztálin személyiségéből íakadó elfajulás. H A kérdés az, - mondja Walter Lipgmann, ­hegy a harminc-s évek után az átalakulást Oroszországban végre lehetett-e volrr hajtani terror nélkül. Lgyáltalán nem kételke­dem *bb e n, hogy Sztálin olyan szörnyeiteg volt, '•milyennek Hrus­csov lefesti. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy Oroszország erőltetett iparosítása és a mezőgazdaság forradalmasí­tás" ogy rövid generáció ideje -latt szörnyen abnormális vállal­kozás volt, amejy példátlan megpróbáltatásoknak tette ki az einbe­—r;ket. . • Magyar Országos

Next

/
Oldalképek
Tartalom