Szigorúan Bizalmas, 1956. június-július

1956-06-20 [1077]

Oreote Rosenfeld.a Francia Szocialista Párt Szov jetunióban jártyküldöttségének egyik tagja, "Kapcsolat a két világ között"ciaiü cikksorozati', keretébon ir szovjetunióbeli élményeiről. Cikkének cime ""Mit kell gondolnunk a *desztalinizácíoról*"? Ebben a következőket irja: "Történt-e változás a Szovjetunióban?" Mióta a szociálist?; pirt küldöttsége hazatért a Szovjetunióból ezzel a kérdéssel ... zaklatnak folyton. Egyesek nyugtalansággal kevert reményiévé lg mások t ürelmetlensággel, A magam részéről egyiknek is, másiknak is egyetlen egyszeri! kérdéssel válaszolhatnád: vajon maga az utazásunk egy vagy kát évvel ezelőtt nem lett volna-e elképzelhetetlen esemény? A "szoci ál-árulók" pártját, ahogyan bennünket a bolsevikek majdnem 4-Pi. éven keresztül megbélyegeztek, hivatalosan meghívták , küldjön delegációt a Szovjetunióba. A küldőtüségo£ mint a franciaországi dolgozok képviselőit, nagy pompával fogadták. De megértem, hogy ez a válasz nem kielégítő. Éppen ezért megkísérlem röviden összegezni tapasztalataimat és összehasonlításaimat. 1947-ben ugyanis alkalmam nyilt két hónapot tölteni Moszkvában a négy külügy ainiszter értekezletén. Az utca most sokkal vidámabbnak tünt számomra* A járókelők kevésbé szomorúak. És amikor külföldit látnak, nem menekülnek el ijedten. Éppen ellenkezőleg, kapcsolatot keresnek. Igaz, hogy uég bizonytalanul ás f. Lénken, De ez normális jelenság abban az oroz ágban, amely hosrzu éveken át élt • -..elszigetelve az egész világtól és ahol a külföldié kkel való bárminemű kapcsolat börtönbe, deportálásra,sőt halálhoz vezethetett, hazaárulás ás kémkedés ciaán. Most,miután aegtört a jég, - a ai kezdeményezésünkre - ugy látszik, hogy öröaael "csevegnek". És szinte túláradó jókedvet mutatnak auikor uegáliae it j ák, hogy - külföldi érti őket és beszél nyelvükön, És ami legalább eanyire meglepő az az. hogy az 194-7-es állapotokkal ellentétben, a középületeket- köztük a miniszteriumOKat,^ a hivat-lókat, hoteleket ás üzetnekst nem őrzik fegyveres katonák,vagy rendőrök. Most már nincs az a kínos érzése az embornokjhogy egy ostromállapotban lévő városban tartózkodik. Sőt, az •utcák . szobrok fényképezését sem tekintik kémkedésnek. És magát a Kremlt, amely* Sztálin idejábtn az állambiztonsági minisztérium speciális különítményei őriztek, ma megnyitották a látogatok,turisták és érdeklődók előtt* A kommunistákkal és az egyszerű halandókkal teremt.tt sztíiüélyes kapcsolat JÍO azt mutatták, hogy a szovjet polgár most már nem olyan félős, <A főkommutiisták nem félnek a deportálástól, A pártfunkoionáriusok és állami alkalmazottak kevésbé tartanak a vezetőikkel való esetleges nézeteitárás következményeitől. A lakosság nem hisz többé közeli háború veszélyében. Ami pedig a