Szigorúan Bizalmas, 1956. június

1956-06-06 [1076]

Az Albán Munkapárt előző kongresszusa - 1952 április - óta az ország helyzete alig változott, ha eltekintünk attól, hogy a hatalmat megosztották az egyedül mértékadó Enver Hodzsa párttitkár ás Melimed Sehu miniszterelnök között* Albánia, melyet legközvetlenebbül érint Tito és a moszkvai kollektiv vezetőség kibékülése, mindmostanáig várakozó álláspontra helyezkedett és nem tudta magát elhatározni sommiféle intézkedésre, amely tisztázta volna viszonyát Jugoszláviával» Enver Hodzsa kongresszusi referátumában újból bizonygatta - mint az elmúlt hónapok folyamán is - hogy igyekeznek a régi barátságot helyreállitani Belgráddal, de kerülte, hogy beismerje Titoval szemben elkövetett hibáit. U_ylátszik, Belgrád türelme - miután éppen elég hosszú ideig várt személyi változásokra Tiranában - végetérőben ván, hiszen a belgrádi rádió most már egész nyiltan azzal vádolt a-Hodzsát, hogy "állandóan rágalmazza" Jugoszláviát, ezenfelül pedig őt mondotta hibásnak abban,hogy Jugoszlávia és a Korninform-országok között s'a.vitásra került sor. Koose Dzodzi, az 1940-ban kivégzett belügyminiszter, akit most Hodzsa ismét " szakadáraak" és "árulónak" bélyegzett, halott és így Tito szempontjából nincs semmi jelentősége. Erte nem kell Belgrádnak "belefeküdnie", de annálinkább Jugoszlávia más barátaiért, akik évek'óta börtönbon ülnek és akiknek szabadonboosátásáról oddig seramit sem lehetett hallani. Titónak nem közömbös, hogy még mindig megalázó helyzetben van például Nuri Huta, az annak idején feloszlatott Albáii-Jugószláv Társaság titkára,aki valamikor az Albán Munkapárt központi vezetőségének is tagja volt. A jelenlegi albán reodszernek nemcsak a Belgráddal való kiegyezés nem sikerült. Többi szomszédjával sem tudta~megteremteni a közeledés légkörét, illetve a Moszkva által hangsúlyozottan ajánlott "együttélést". Bizonyos ideig ugy látszott,mintha ismét jobb .viszonyba kerülnea.z olaszokkal,de mint Hodzsa most beismerte, "Róma reakciós körei továbbra is ellenséges szándékokat" táplálnak Albániával szemben. Ezzel a megjegyzésével kétségtelenül azokra az albán emigránsokra célzott, akik szépszámmal telepedtek lo átmenetileg' Olaszországban, do célzott befolyásos olasz személyiségekre is. * Ennél is rosszabb az albán-görög viszony.&örögországnak valóban semmi oka hitelt adni annak az embernek, aki kommunista bandáknak éveken keresztül menedékhelyet biztosított, majd Albániából ismét a görög Epiruszba küldte azokat, hogy ott nyugtalanságot szítsanak. Athén jogilag , * , >ueg mindig érvényben lévőnek tekinti az 1940 óta fennálló háborús állapotot, Albániának magas kártéritési összegeket is kell fizetnie, továbbá Korioe környékén területet kell átengednie Görögország számára. Albánia jelenlegi urai annak ellenére sem hajlandók önként távozni helyükről, hozy nyilvánvalóan eredménytelen maradt az együttélésre vonatkozó moszkvai politika. Egy évvel ezelőtt megkísérelték, hogy valamennyi ballasztot kidobjanak hajójukból, ezért eltávolították miniszterelnökhelyettesi állásából luk Jekova-t, bár ez Hodzsához és Sahu-hoz viszonyítva jelentéktelen fullajtárja Moszkvának. í « . .... — Arc'láoiK 1