Szigorúan Bizalmas, 1956. május-június

1956-05-23 [1076]

B.Pesics írja.: Az a ziííaavax, amely' a Francia Kommunista Párt soraiban a XX.kongresszus után, de különösen Sztálin és a sztálinizmus nyilvános elitáláse után bekövetkezett, meglehetősen sokáig tartott és mindezt Franciaországban hivatalos hallgatás követte. Mindazt, amit a francia pártsajtóban közvetlenül a kongresszus után mondtak, nem nagyon férfias hangon mondották és ezért senki sem értette meg, vajon a XX.kongresszus téziseinek elfogadásáról van-c szó, vagy pedig Sztálin védelméről. Tulajdonképpen igy is volt; a Francia. Kommunista Fárt, amidőn elfogadta a sztálini módszerek elvi elitélését, a történelem előtt 'védelmezte Sztálint. Ebben egyesek s francia v ezetőség, vagy személy szerint Thorez ellenzáláeskcdáaét látták, azzal az uj irányvonallal szemben, amelyet a XX.kongresszus jelölt meg. A francia kommunisták körében, valamint a Francia Kommunista Párt vezetőségében az olasz kommunisták eljárását megbírálták, tévesnek óe elhamarkodottnak minősít ették. Minek zavarba hozni a tömegeket, minek sietni , minek átkot szórni Sztálinra és a sztálinizmusra, amikor az esetleg ránk is visszaüthet ? Vajon lehet-e bírálni a sztálinizmust és annak módszereit, de ugyanakkor nem birálni a saját módszereinket, amelyek mindenképpen sztálini módszerek voltak ? A Szovjetunióban birálni a sztálinizmust annyit jelent, mint megbírálni azokat is, akik külföldön a sztálinizmust végrehajtották. A szovjet kommunisták elismerhették hibáikat anélkül, hogy azokért a következményeket viselniük kellett volna, mert Sztálin dik t aturájánck feltételei között kénytelenek voltak hibázni. Mi azonban ellenállhattunk volna,'de ezt nem tettük meg. így gondolkodtak a francia'kommunisták. Nem könnyű mindezt megmagyarázni a tagságnak ugy. hogy amellett megőrizzek pozíciójukat . Természetesen mindezt nem ilyen szavakkal mondták el, azonban ez volt az értelme azoknak a. magyarázkodásoknak, amelyek akk oriba. n ha 11c tszo11ak• "A mi helyzetünk más. Mi'az osztályharc feltételei között élünk, a párt nincsen hatalmon. Óvatosnak kell tehát lennünk, nem szabad zavarba, hozni a. tömegeket," Az ilyen ma-'.yard zatokát természetesen azoktól a kommunistáktól, vagy egyes vezetőktől lehetett hallani, akik nem mutattak'hajlandóságot arra , hogy alkalmazkodjanak az uj irányvonalhoz, A nyilvánosság számára azonban más eljárást , más szavakat használtak. Nyomban a moszkvai kongresszus után, sőt mi több, magán a kongresszuson, Thorez éles határvonalat húzott a Szovjetunió Kommunista. Pártja, és a Francia Kommunista Párt között. Egyetértett a sztálinizmus bírálatával, de hangoztatta,-hogy ezt a bírálatot nem lehet a Francia Kommunista Pártban is alkalmazni, amely - mint ahogy Thorez mondotta - már 1948-ban azt tartotta, hogy különbözőek a se.ocializmuehoz vezető utak, ős amely általában mindig tiszteletben tartotta, a kollektív vezetés elvót. a demokratikus centralizmus feltételei között pedig nem fojtották el és nem is szegték meg az igazi bírálatot ós önbirálatet.