Szigorúan Bizalmas, 1956. május
1956-05-16 [1075]
Gallicus hírmagyarázó Fegyejev halálóval kapcsolatban Fagyejev egyéniségével és a szovjet irodalmi életben betöltött szerepével foglalkozott. /A közleménynek csak a befejező része volt összefüggően - bár töredékesen - érthető/ A befejező részben a hírmagyarázó arra utalt, hogy a Szabad Kép harmad éve októberben megjelent számában Illés Béla azt irta Fagyéjevről. zászlóvivője lett a párt irodalmi politikájának, harcolt a polgári irodalomfelfogás minden megnyilvánulása, harcolt minden irodalmi csempészáru ellen. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy Solohov a XX. pártkongresszuson azt mondta, megteremtették az írószövetségi kollektiv vezetést, élén Fagyéjevvel, de ebből nem sült ki semmi jo dolog és a többi titkárnak lehetetlen volt vele dolgoznia. A hírmagyarázó szerint Fagyejevvel az elkárhoztatott sztálini idő egyik mestere szállt sirba. Ezt igazolja a haláláról szóló jelentés is, amely nem ecseteli Apollónak, csak azt közli róla, . hogy idült alkoholista volt, akit sűrűsödő rohamai miatt többször ideggyógyintézetbe kellett szállítani. Mi áll közelebb az igazsághoz, a tegnapi óda, vagy a mai gyászlevél, amely nevét irgalmatlanul letörli a vörös firmamentumról. Az ellentmondás éles és fülsértő, a szellemi bálvány Dosztojevszkij könyvéből kitépett emberi roncsra emlékeztet. Azt kell hinnünk, a mai búcsúztatóból éppúgy hiányzik az elfogulatlanság, az igazság, mint a tegnapi hozsannából. Ki adta a kezébe a fegyvert ? Kétségtelenül összeomlott körülötte minden és benne is belülről. Rá kellett eszirélnie, hogy az írói lélek nem élhet meg szabadság nélkül, ho^y az ut, amelyet végigjárt, tévút volt és nincs többé értelme. A moszkvai revolvergolyó az utolsó, de nem legutolsó vádbeszéd a történelem legelszántabb tiranniája felett. Ez a vádbeszéc súlyos ökölcsapás ÓZOK: felé is, okik ezt a tirannlát, noha engedményekkel kendőzve, lényegében át akarják menteni. A befejező monaatokban a magyar írók körében jelentkező szabadságvágyról teszélt. A moszkvai dráma bizonyítja, hogy a szellemnél szemben tehetetlen a világi hatalom, legyen bár eszközeiben még oly irgalmatlan, és hogy ez a szellem mindig győzedelmeskedik.