Szigorúan Bizalmas, 1956. május
1956-05-12 [1075]
nem bürokratikusán irányítani a kommunista írók és művészek véleménye, tapasztalata, meggyőződése, gondjainak figyelembe vétele nélkül. Meggyőződésünk, hogy ezután nem is lesz igy* Az Irodalmi Újság következő oldalán Jankovich Ferencnek a prágai irókongresszusról szőlő beszámolója található, Jankovich elmondja, hogy a csehszlovák irók elérkezettnek látják &z időt arra, hogy a náluk történt hibákat kiküszöböljék* Az irók testülete most teszi az első tisztálkodó mozdulatokat, hogy kimossa magát abból a homályos jellegtel enségből, amelybe az elmúlt évek hivatalos széptani tévedései borították. Jankovich részletesen beszámol Hrubin csehszlovák költő beszédéről, oki n többi között a következőket mondta : Ugy fogok beszélni, ahogy tiz éven át gondolkodtam. Elmondta, hogy a francia szimbolizmus és parnasszizmus mestereinek t r-.xli--" mányozása az utóbbi időben igen hasznára vált. Megállapította, mennél több szabadságot tud egy költő megragadni sajátmagának, annál több szabadságot tud kivívni saját nemzeténekAz Irodalmi Újság április 28-i számában az utolsó jellegzetes cikket Sarkadi Imre irta, aki a cannesi filmfesztiválra kiküldött magyar delegáció tagja volt. Sarkadi első franciaországi útját irja le. Irigységgel gondolt arra, hogy miért nem fejlődött nálunk előbb és gyorsabban a kapitalizmus, hogy örökségül hagyhatott volna ránk egy országot, olyan városokkal, mint Zürich és olyan betonútokkal, amelyek pókhálószerüen az egész tanyavilágot átszövik* Franciaországban az emberek magatartása kapta meg az irőt. Ezt irja : A franciák igen udvariasak, de ami ebben Q legfeltűnőbb, az már nem maga az udvariasság, hanem az érintkezésük teljes egyenjogúságának ténye. De mondom, ez a legkevesebb, ez az udvariasságnak és egyenrangúságnak csak nyelvi kifejezése* A tartalmi megjelenése maga a gesztus, a magatartás, amivél egyik ember a másikkal szóba áll a Öt cikk, Molnár Géza, Gergely Mihály, Somlyó György, Jankovich Ferenc és Sarkáéi Imre írásai. Az öt magyar iró jóllehet témában másról irt, mégis mind ugyanarra a következtetésre jutott és ez a következtetés az első cikkben, Molnár Géza írásának cimében jutott a legtalálóbban kifejezésre : Tárjuk ki az ablnkokat.
