Szigorúan Bizalmas, 1956. május

1956-05-11 [1075]

x A csat.,ós IC i jgü-i - i tartozik, hogy mindenkor c-s mindonbon engedelmeskedik • vezetőknek. Mivel pedig ez SzKP kongrosszusán leszámoltal: i személyi kultusszal, ós a szovjet ^ Írószövetségben is olh ngzett c szokásos önkritikái Q csehszlovák Írószövetség is egyhetes kongresszust tertpit Prágában, mégpedig ugyanebből a célból, önlerit ikóban nem volt hiány. Drda, Írószövetségi elnök -aki mint költő valamikor jobb napokat éli,"diktatórikus uralma"ugyanoly háláénak mutatkozott, a támadáso-. kért,mint ahogyan ál talárosán leértékelték a csehszlovák irodalmi termelés művészi értékét* Zápotocky köztársasági elnök nyitotta meg sz önkritikusok táncát, mégpedig agy beszéddel, amelyben be ismerte: "Megdöbbentett, hogy irók egész sora lépett itt fel azzal az ígérettel,.hogy mától kezdve mindig az igazat mondja meg a népnek, Ezif azt jelenti, hogy tudatában vannak annak, hogy nan mindig az igazat mondták neki. Ezt nem értem, elvtársak, Én mindig arra törekedtem, hogy oz igazét mondjam és mindig arról voltam meggyőződve, hogy ez igazat mondom. Más kérdés, vajon sohasem tévedtem. Gyakran és sokban tévedtem. Ha felismertem tévedésemet, akkor ez azt jelentette, hogy nyíltan beismertem hibámat. Aki ki akar térni oz önkritika elől, inkább ^beismeri,hogy hazudott. Ez erőteljesen és bátran hat} ez illető már előre alibit teremt magénak, mert oz emberek ezt fogják mondani: ha valakinek van bátorsága beismerni, hogy hazudott, akkor természetesen valcmonnyiönknek el kell fogadni felhozott összes mentségeit. Elvtársak, ez kényelmes, de nem becsületes álláspontj" Az írókongresszus zéróközleményében is kifejezésre jutott oz önvád hangja. Azt mondja ugyanis c többi között: "A kongreeszuson hangot kapott a referátumokban és a vitában uj irodalmunk első évtizedei eredményeinek legkomolyabb bírálata. A cseh és a szlovák irodalom nom szegény tehetségekben. Napjaink, a társadalom fejlődése és gondolkodása feltárták előttünk, hogy tehetséges irók számos müvében komoly hibák jelentkeztek, amelyek egész irodalmunkkal közösek. Az irói megváltoztetta magatartását a társadalmi renddel szemben. Ha 2 legnagyobb irók a letűnt korszakban forradalmárok voltok, ma építők. Ha a múltban elutasították maguktól n felelősséget c közállapotokért, , akkor ma a szocialista író! igenis felelős a közállapotokért és ez a legfontosabb jellemzője a szocialista írónak. A tapaszta1 ct bebizonyította, hogy ez c felelősségvállalás nem jelent szolgai helyeslést, hanem kritikát is. A kongresszus nemcsak a csehszlovák Írószövetség munkájának bürokratizálás át Ítélte el, hanem oz alkotás kérdéseinek azt a tekintélyi rendezését, amely összefüggött a személyi kultusszal és amely megnehezít ette a világnézeti harcot és az alkotás kérdésének szabad vitatkozás utján történő tisztázását". A kongresszus határozata arról beszél, hogy az irók "a népi demokrácia uj történelmi feltételei között" arra a felismerésre jutottak, hogy legfontosabb feladatuk jóban^rosszban a nép gyá.molitásc és szoknak a társadalmi ideáloknak kifejlesztése, amelyeket a "szocialista demokrácia" megtámadhat atlan fogalma foglal magában. Ebből a szónoki frázisból ismét arra. az egyszerű következtetésre lehet jutni, hegy cl kell fogadni azt