Szigorúan Bizalmas, 1956. május

1956-05-04 [1075]

A Szovjetunióban bekövetkezett változások az Igazságszolgáltatás terén is éreztetik hatásukat. Erre mutat a szovjet Tudományos Akadámia jogtudományi intézetének kiadványa-ban. a Szovjet Állam és Törvény cimü folyóirat legutóbbi számában megjelent cikk is. Ebben hevas támadást intéznek Visinszkij volt államügyész, majd vilógszervezeti fődelegátus ellen, akit azzal vádolnak, hogy ő teremtette meg és fejlesztette tökélyre a hamis vallomások, a kínzásokkal kicsikart önvallomások módszerét, amelynek alapján a harmincas évek derekán számos bolsevistát végeztek ki. Ö vezette be azt az ördögi rendszert, amelynek alapján teátrális/jelenetek közben nyilvános tárgyalásokon olyan bűncselekmények elkövetését vállalták magukra a vádlottak, amelyeket sohasem követtek el. Kamenyev, Zínovjev, Buharin, Tuhacsevszkij, s a Vörös Hadsereg számos veze t ó tábornoka esett a Sztálin által elrendelt tisztogatás áldozatául. Eltűntek a szovjet politika porondjáról mindörökre. Most a halott Visinszkij-t állitják bűnbakul azokért a kegyetlenség ékért,amelyek a Szovjetunióban annyi ártatlan ember halálához vezettek, A kegyetlenségek sorozatát most Visinszkijről nevezik el, Visinszkij-vallatási rendszerről beszélnek. Ezt a rendszert nemcsak a Szovj21unióban ,hanem a csatlós országokban is meghonosították. Ennek a leigázottkeleteurópai országok,köztük Magyarország is szenvedő részese volt. Mindegy, hogy Visinszkij mondta-e ki az ítéletet , vagy a bírói székben a jankók és öltik foglaltak helyet. A kegyetlenségek utólagos beismerés e, az ártatlanul kivégzett embereken már nem segít. Ártatlan magyarok ezrei kerültek börtönök mélyéra, vagy bitófára. Ilyen hamis vallomásokat csikartak ki a hagyó-kovácsokból, az arany/bálintokból. A Szovjet érdekei szerint így kerültek ártatlanul a vesztőhelyre a geigerek, A vád sohasem volt kellően megalapozott, a bizonyítékokat hamis tanúvallomásokra és meggyötört emberek önvallomására építették. Amikor a magyar valláa'ildozés korszaka bekövetkezett, így ítélték el a katolikusés a protestáns popok hosszú sorát. A legfőbb bizonyíték mindig a vádlott töredelmes beismerése volt. Megfosztottak szabadságuktól és kivégeztek ártatlanokat o^an bi zanyitákokala pja::, amelyek mérlegelése után minden jogállamban felmentő ítéletet hoz tik volna. A Szovjetunióban Sztálin halála után néhány héttel a büntetőtörvénykönyv reformját határozták el. A reformtervezetet