Szigorúan Bizalmas, 1956. április
1956-04-06 [1074]
És rút gondoljunk arról a mély ráható különbségS^ amely elválasztja egymástól ezt a cikket az Hunanitébin közölt Pravda-^k cikktol? Vajon Thorez lesz az utolsó sztálinista? E kérdésekre kétségkívül a közeli hetekben, ha nem is a közei:, napokban, válaszolni kéli. A népfront hivői - nem kommunista párttagok - máris tudni akarják, hogy mihez tartsák magukat* nem Thorez vagy valamely kommunista vezetőt illetőön, hanem a XX. kongresszus teremtetts uj helyzettel és az öt jellemző különböző jelenségekkel kapcsolatban. Valóban nem lehetséges várakozó álláspontra helyezkedni, megelégedve a kommunista párt reagálásának figyelésével és köz bon várni az er ,dmény eket . A XX, kongresszus olyan történelmi fejlődés tezdetét jelzi,^amelynek kétségkívül helytelen lenne túlértékelni mostani jelentőségét, de ugyanékkor nem kevésbbé észszírUtlen lenne alábecsülni a jövendő fejleményeket. Ez a fejlődés nem csupán a kommunistákra vonatkozik. Arról van szó, hogy kihasználjuk az uj körülményeiét a munkás erői egységéne.; siettetésére, és hogy közelebb kerüljünk a szocializmus való rá váltásához. Ez nagy szilárdságot és ugyanakkor nagy felelősségérzetet követel. Szilárdságot, mivel a gennyes gócot teljesen ki kell üríteni és a sebet még sokáig nyitva kell tartani, hogy eltávozzanak a sztálinizmus gonosz csirái. Miért nem haryják - mondják egyesek - hogy maguk a kommunisták rendezzék azt a problémát?" Azért, mert sok kommunista vezető - Thorez esete is ezt bizonyítja - természetes hajlamot mutat az iránt, hogy a lehető legnagyobb mértekben csökkentse a Szovjetunióban meginduló fejlődés következményeit annak érdekében, hogy igy megőrizhesse például Franciaországban a sztálini szokások előnyeit. Ezenfelül maguk a szovjet kommunisták sem határozták meg még - és egyedül ezt nem is tudj ák megtenni - a fejlődés következő szakaszait, /Henriinek ezerszer igaza van, amikor hangsúlyozza, hogy a XX, kongresszus igen sok kérdés-; még megválaszolatlanul hagyott,/ Nagy fei előségérzetet azért, mert nyilvánvaló, hogy nem szabad össze-vissza csapkodni.
