Szigorúan Bizalmas, 1956. március
1956-03-09 [1073]
" Most nézzük, mi történt Romániában, A Contomporanul no-vembcr 25-i számában nagy támadás jolont.mog egyes roián irók ollor, A cikk megrótta az Írókat, mert azt merték mondani, hogy a kommunista párt minden irodalmi kérdésbe beleszól, A cikk megmutatta, hogy az irók nagyon is helytelenül ért-la.uzik a szabadságot. Főleg az fájt a román komra.unistáknak, hogy a román irók egy része a szabadságot, az irdi szabadságot az irói teremtő munka előfeltételének tekintette és mint ilyet köv telte magának s Erről sok szó esett a Román Munkásp' II. kongresszusán, persze durva támad ás formájában, épp ugy, mint ahogy Magyarországon is történt, ahol a lázadó irók beadványát non költőitek, do annál nagyobb nyilvánosságot adtak az írókat elitélő párthatározatnak.Hasonló osoményok zajlottak lo Bulgáriában is. Maga a beígér kommunista diktátor, vlko Cs-rvcnkov leckéztette meg a lázadó bolgár írókat a bolgár írószövetség decemberi ülésén. A bolgár Rákosi szigorú megrovásából nyilvánvaló, hogy Bulgáriában is ugyanazok a panaszok'iiiarültok fel az írók részéről, mint Romániában vagy Magyarországon. Kifogásolták, hogy a párt mindenbe beleavatkozik és hogy nincs irói szabadság. Márp= dig idooló^giai kényszerzubbonyban nem lehet irni. Főleg Loszinov ellen költ k'i Cservonkov. rz ellen a bolgár iró ellen, aki megrázóan saját magára hív: tkozvo írta lo a kommunistt. vészt, a sztálinista, irodalompolitika okozta tünetokot. Egyik cikkében a következőkben határozta meg ennek a betegségnek a tüneteitj "Az iró lassanként elveszti az eszmékbe vetett hitét. Érzi, hogyan ha- • nyatlik stílusa-, teremtő egyénisége és hogyan vész cl függetlensége. Én saját magamon látom, hogyan megy végbe ez a folyamat, hogyan sülylyedünk lassanként, feltartóztathatatlanul a személytelenség szürke mocsarába. Ilyen kétségbeesett ja jki ált ás okkal próbáltak a dunai népek irói segiteni a helyzeten. A magyarországi lapokban sok szó osett arról, hogyan küzdöttek az elmúlt hetekben a dünamonti államok hatóságai a folyót felduzzasztó'jégtömeg ollón és hogyan iparkodtak a viz szabad folyását biztosítani. Az irodalomban Pozsonytól a Vaskapuig önnek pontosan az ellenkezője történt. Rákcsiék, Bieruték és Cservenkevék ismét bo akarják fagyasztani az irodalmi életet, amelyben néhány iró Magyarországon, Lengyelországban és Romániában megpróbálta a sztálinizmus jégkérgének megtörése után helyreállítani a gondolatok szabadabb folyását *
