Szigorúan Bizalmas, 1956. március

1956-03-15 [1073]

Egy-két szóval hozzáfűzhetem még, azt ie, hogy ezek miatt . elvész az a szükségszerű érzés, 4ogy a lc-nir-tunistáknak felfogásukban ás tevékenységükben egységesnek keli lenniök, ^| Most pedig'néhány szét szeretnék még szólni munkánk pozitiv oldalairól is. Ha a negativ jelenségekről beszélek, azért .teszem, hogy munkánkban figyelembe vegyük, illetve kiküszöböljük azokat és igy nagyobb sikereket érjünk el. Mi eddig is hatalmas sikereket arattunk tevékenységünk minden térületén. Ez elvitathatatlan, de sokkal könnyebben és gyorsabban érhettük volna el ezeket a sikereket, ha nem merülték volna fel különböző hibák, Vajon külpolitikai téren nem értünk el hatalmas sikereket ? De igen, és azért értünkkel, mert egész népink, kommunista szövetségünk ezt a külpolitikát támogatta. Vajon az épitás terén nem értünk el hatalmas sikereket ? Elértünk az iparositás ás az országépités terén is. Országunk arculata jelentősen megváltozott, de még jobban megváltozott volna, ha kevesebb hiba fordul elő, ha idejekorán elhárítottunk volna különböző* szubjektiv hiányosságokat, amelyekről mégbeszélnünk kell. Ha már az emberért folyó harcról beszélünk, ha a szocialista tudat átadásáról van szó, meg egy dolgot szeretnék itt megemlíteni. Ifjúságunkról szeretnék beszólni. Ifjúságunk helyzete, elvtársak, nem rózsás. Ifjúságunk nagy tekintélyt szerzett a háború folyamáé, mégpedig azért, mert a kommunista párt vitte magával, megmutatta az utat számára és állandóan kezében tartotta, nevelte és képezte. Ez az ifjúság hajlandó és alkalmas volt nagy hőstettekre, A háború utáni első években is nagy hőstetteket vitt véghez. Vajon miéit ? Azért,'mert a kommunista párt tartotta a kezében és foglalkozott vele. Nagy sikereket ért el munkájában azért, mert a kommunista párt helyesen irányitóttá. 'Ha voltak is helyenként hibák, könnyen kiküszöbölhette azokat. Később, különösen amikor megszűntek a nagy ifjúsági építkezések ós amikor a JKSz gazdaságunk és társadalmi életünk mindennapi időszerű kérdéséi '1 volt elfoglalva, valahogyan kiengedtük kezünkből az ifjúságot. Hagytuk, hogy fejlődjék, ahogyan tud. Feladatait is helytelenül szabták meg és megszűnt mint politikai szervezet, mint politikai tényező a társadalmi életben, Természetesen ennek negativ következményei voltak. Ma pedig azt látjuk, hogy az ifjúságnak az a része, amely büszke volt, amikor résztvett a munkaakciókban és úgyszólván a szoőialista gondolat hordozója volt a falun, elidegenedett tőlünk, Ezek az ifjúak nem azért idegenedtek el, mert'mi különböző intézkedéseket léptettünk életbe a falun /adók stb,/, hanem '.' befolyásolta őket az a környezet is, amelyben éltek, mert szüleik, rokonaik és'mások különböző okok miatti elégedetlensége rájuk is átragadt. De elidegenedtek azért is, mert nem magyam ztuk meg nekik kellőképpen'óe időben mindazt, ami nálunk történik és amit meg kell tennünk. Pedig nekünk éppen az ifjaknak kellett volna ezt megmagyaráznunk, Mi azonban tul keveset beszéltünk nekik mindennapi nehézségeinkről, mint ahogy keveset beszéltünk sikereinkről és perspektívánkról is. Emiatt meglehetősen elidegenedtek tőlünk. Véleményem szerint téves lenne azt gondolni, hogy különböző egyesületeink, mint a "Partizán", a labdarugó, céllövő ós egyéb egyesületeink hatást gyakorolhatnak ifjuságunkra olyan értelemben, hogy tudatos szocialista emberekké változtassák őket pusztán azáltal, hogy ezek'az egyesületek a szocialista Jugoszláviában vannak. Ez nem igy van.