Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-09 [1072]

A hírmagyarázó bevezetőben utalt Rákosi Mátyásnak iparunk technikai viszonyairól szóló fejtegetéseire és azt fejtegette, hogy Rákosi Mátyást a technikai elmaradottság beismerésére elsősorban az a tény késztette, hogy a magyar ipar az simult évek folyamán s külksreskedelem vonalán érzékeny veszteségeket szenvedett és a pártvezetőség tisztában van azzal, hogy ha a helyzet nem javul, a külkereskedelmi ba/jok még inkább elhatalmasodnak. Rákosi Mátyás jellemző példaként megemlítette, hogy a csepeli gyár a varrógépeket 47 munkaóra alatt készíti el, az ipari fejlődés elején járó Indiában ugyanezt a gépet 27 munkaóra alatt elkészítik. Világos, hogy a magyar ipar csak ráfizetéssel exportálhat. De Rákosi beszédéből nemcsak azok a visszásságok tűnnek ki, amelyek külkereskedelmi téren jelentkeznek a kommunista gazdálkodás következtében. Egyedülálló a maga nemében Rákosinak az a beismerése, amit a fogyasztási iparokkal kapcsolatban tett. Jellemzésül a magyar ipar elkényelmesedésére Rákosi arra utalt, hogy a magyar cipőgyárak nem fogadnak el kisebb megrendelést egy fazonból tízezer párnál. Olyan kapitalista bolt, emely tízezer párat vesz meg ugyanabból a fajtából, nincs. Valóban még Amerikában is aligha van olyan cég, amely egytípusú cipőből egyszerre tízezer párat rendelne. Mi a következménye a kommunista áf'politikának ? Egyszerűen az, hogy a c'ipőézletékben hatalmas raktárak vannak, de csak egytípusú cipőből. Csak oz tud cipőt venni, akinek megfelel a raktáron lévő fazon. Akinek másfajta cipő kell, hiába takarékoskodott heteken át, nem kap olyat, amilyet akar. A cipőüzletek tehát tele vannak cipővel, a vevők ezrei pedig nem tudnak megfelelő cipőt kapni. Az 1955. évi gazdasági terv, amely a fogyasztási cikkek termelését lecsökkentette, abból indult ki, hogy az üzletek tele vannek fogyasztási cikkekkel, amelyek még nem keltek el. Persze hogy nem keltek el, ha az üzletek vezetőinek ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeniük, mint a cipőkereskedéseknek. Nem az a baj, hogy tulsok fogyasztási cikk van raktáron, hanem az, hogy a változó keresletet nsm tudjál. ':ielé üteni, azért nem, mert a raktárakba nem olyan ciieksk terülnezmilyenekre szükség van. Állítólagos bőség helyett valójában ínség van a fogyasztási oikkek terén. Rákosi a cipőgyárak árupolitikájáról mondott megállapításaiban beismerte azt is, hogy az 1956 évi gazdasági terv teljesen hamis alapból indul ki és hibás, bizonytalan alapra tartós építményt még a kommunista építkezés személy ai szerint sem lehet felhúzni. Felvetődik e. kérdés, nem volt-e igaza Röpke svájci közgazdásznak, hogy aki a totális gazdálkodásban hibákat követ el, az könnyen az it éle tv éar ^bamjtóval. találja magát szemben. Maevar Ors7ííanc I - * -