Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március
1956-03-06 [1072]
A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongreszszusa nyiltan elfordult Sztálin tanitásaitól. A szabad világ általában kétkedéssel fogadta a pártkongresszuson elhangzott bejelentéseket, s azok őszinteségét. Természetesen akadtak olyanok, akiket uj reménységgel töltöttek el a moszkvai események. A szabad világ azonban nem engedi magát félrevezetni. Sztálin megtagadásának hatását két különböző csoportnál érdemes közelebbről megfigyelni. Az egyik csoporthoz tartoznak a nyugateurópai kommunisták, a másik csoport tagjai a szocialisták, akiket a kongresszus szónokai felszólítottak az úgynevezett egységfront felélesztésére. A vasfüggönymögötti kommunisták körében •.• '. A különbség a szovjet uralom alatt álló országok kommunista pártjainak vezetői között csak a kongresszus magasztalásának fokában és hangerejében található. Az elkövetkező időszak bebizonyítja majd, hogy a szabad országokban működő kommunista pártok sorában milyen hatást keltett a sztálinizmus megtagadása. Olaszországban például a párton belül nyilt szakadásra került sor azok között, akik elfogadták az uj Sztálin-ellenes vonaiat és azok között, akik ragaszkodnak a sztálini módszerekhez. Az Olasz Kommunista Párt rá tudta kény szerit ani s. pártfegyelmet a megrögzött sztálinistákra, akikézombaton Romában tiltakozó felvonulást rendeztek, kb 600 párttag részvételével. Ez a tény/ mutatja, hogy a moszkvai pártkongresszus vonalváltoztatása erősen próbára toszi a különböző országok kommunista pártjai tagságának párthüségét. Hruscsov megnyitó beszédében felhivta a szabad világ szocialista pártjait, alakítsanak egységfrontot a kommunistákkal. Erre a felszólításra az első választ már megadta a Szocialista Internacionálé tanácsa vasárnap hozott határozatában. A határozat elutasítja a kommunistákkal való egységfront, vagy bármilyen politikai együttműködés gondolatát. A határozat megjelöli azokat a feltételeket, amelyeknek teljesítése esetén a szocialisták a moszkvai pártkongresszus határozatainak őszinteségében hihetnek. E szerint a szocialisták és a kommunisták között még a nemzetközi tárgyalások lehetősége sem állhat fenn mindaddig, amíg a szovjet elnyomás alatt álló országokban helyre nem állítják a munkásmozgalom szabadságát. > Ennek a határozatnak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy a Szocialista Internacionálé tanácsának zürichi ülésszakán részt vettek a keleteurópai munkásmozgalmak /mindenesetre