Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-06 [1072]

Árnbár a párt központi lapja, hiszen ezért van ilyen nagy cime és rangja, a társadalmi fogalmak tisztázásának legfőbb istápolója, annak kell hogy legyen, ' egyre sűrűbben téveszti össze az allegóriát a filegóriaval, a szezont a fazonnal. Mint például a soproni fiatalok esetében, akik szerinte fegyelmezetlenek, tiszteletlenek, nem érdeklődnek az ország aktuális kérdései iránt, politikailag közömbösek. Mielőtt belemélyednénk e nagy probléma lényegébe, haőd kérdezzük meg e kipellengérezett soproni ifjakat, vájjon ők csakugyan rosszabbak-e, selejtesebbek-e, mint az ország -többi ifjai, netán más légkörben

i vagy tán más létfeltételek között, a kor szellemétől elszigetelődve cseperedtek fel Sopronban, bitangolódtak el a nemzet életétől, visszamaradt, elzüllött csoporttá fajultak. Ki kételkedhet abban, hogy Sopron maga az ország és szégyenpadra kötözött fiataljai maga a megújuló örök nemzet. A vád tehát, amelyet a párt nyomtatott harsonáján keresztül az ifjúság homlokára éget, igazában az egész magyar ifjúságnak szol, a parasztifjúságnak, a munkásifjúságnak, az értelmiségi ifjúságnak egyaránt. Sajnos rövid percek állnak csak rendelkezésünkre és csak megemlíthetjük, hogy társadalomkutató csoportunk az elmúlt napokban csokorba szedte a hivatalos megnyilatkozásokat, amelyek a rendszernek az ifjúsággal kapcsolatos gondjairól, csalatkozásairól, toporzékoló indulatairól tanúskodnak. A nevelésügyi miniszteren át az utolsó falusi pérttitkérig minden illetékes személy azon kesereg, hegy az uj generációban semmi összhang, semmiigéret, csupa romlás . Az elemi iskolától az egyetemig az országban hosszában-széltéban közöny mindennel szemben, ami szép, nemes, haladó.és főkép halad a hon és a nép célkitűzéseivel. így van-e ? Meg szeretnők kérdezni a soproni ií'jakat, valóban érdektelen-e számukra mindaz, ami nemzeti életünket illeti, például hogy az országot'aknasáv övezi és e halott mezőn nincs értéke a magyar életnek. Érdektelen-e számukra, ha az államhatalom szervezetei időnkint rajtaütnek a polgárokon és nincs értéke i3.yenkor az emberi'szemálynek. Érdektelen-e számukra, hogy rab a sajtó, prostituált az irodalom. Nem veszik-e észre, hogy még mindig a megszálló szovjet szurony szabja a törvényt, hogy az országgyűlés nem a nép, hanem a hatalom szavait ismétli. Hogy az igazságot nem osztják, hanem szabdalják, hogy sorsunkat, jövőnket a vörös imperializmus függvényévé tették. Ezek a kérdések még sejtelemnek, még feltevésnek is szentségtörésként hatnak. A valóság nem ez, hogy a soproni fiatalok és velük együtt minden fiatal közömbös, hanem éppen ellenkezőleg, szenvedélyes bajvivásuk , amit az idegen uralom közönynek nevez, az igazában visszautasítás, Amit szellemi tunyaságnak mondanak, az e zsarnokság szellemi terrorjának a megtagadása. Ami az Akadémia-utca nyelvén feslettség és nyegleség, az