Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-07 [1072]

1946-ban a Franci" Kommunista Párt kongresszusán André Marty, aki akkor még e kommunista egyházatyák közé tartozott, ezeket mondotta : " A párt túlságos n ; c- t törődik azokkal az újságokkal, amelyek nem ki zárol eg a pro le t ariátusnak készülnek. Nekünk csak a proletariátussal kell foglalkoznunk. Teljesen felesleges az idióták iránt érdeklődni,," Ekkor felemelkedett egy fiatalember s ig^ válaszolt Martynak : " Az Action, amelyet többedmagammal nzorkesztek, valóban a proletariátusnak készül. Mi azokat az irőkat akarjuk megnyerni, ekik rokonszenveznek velünk, közel állnak hozzánk, de még nem határozták el magukat arra, hogy csatlakozzanak a párthoz". " Ezekről beszélek én, - szólt közbe Marty - ezek az idióták ". Nemcsak André Marty nevezte idiótáknak a párttal rokonszenvező irőkat és általában az értelmiséget, hanem az olasz Togliatti is hasznos idiótáknak mondotta az Irakat. A fiatalember, aki a harznos idiótákat akarta megnyerni folyóiratával, Pierre Hervé volt, Azóta tiz esztendő telt el és most " A forradalom és a fétisek " cimü öoo oldalas könyvében azt irja, hogy a kommunista párt tévúton jár, mert vallási hitrendszert teremtett a sztálinizmusból, megakadályoz minden szabad vélemény-nyilvánítást és visszautasít minden reformot. Érdemes szemügyre venni ennek a fiatal kommunista • irónak a helyzetét. Már a háború előtt a francia kommunista egyetemi hallgatók szervezetének titkéra volt. 194o-bon megsebesült a fronton és fogságba esett, de megszökött a katonai kórházból, csatlakozott az ellenálláshoz és már 1944-ben jelentős szerepe volt a kommunista pártban, Action cimmel irodalmi hetilapot alapított. Ebben heves harcot indított a régi kommunista taktika szerint nemds annyira a jobboldal, mint inkább a ncokommunista baloldal ellen. Véget nem érő vitába keadetc Irancoie Lauriac-k^l, ez azonban a Figaróban lankadatlan harci kedvvel verte vissza a kommuniata irő támadásait. Hervé feladata az volt, hogy az úgynevezett dialógust, ^z összeköttetést, a párbeszédet fenntartsa a nem kommunista Írókkal, akik bírálták ugyan a pártot, de mégsem ítélték el végkép, látszatra ragyogó szerep, de - párton belül nem-igen lehetett könnyű Hervé helyzete, hiszen veszélyes feladatét vállalt, csakhQy folytathassa a dialógust olyankor, araikor el kellett ismernie ellenfeMnek igazát és igy elvtársai gyanakodhattak rá, hogy megfertőzték őt a polgári szabadság eszméi.