Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-07 [1072]

azonban minőén bizonnyal ugy élit elő, hogy a falusi lakosság egy részét a fejlődő uj ipari központokba irányitotték. Ezek a faluról jött munkások tehát ma a városi élet több olyan kényelmét élvezik, amiről azelőtt talán nem is hallottak.. Ebből, a szempontból tehát önnek a rétegnek az életszínvonala emelkedett.Mindezek ellenére a reálbérek csökkenése több szem-" pontból jelentős. A csökkenés először is azt mutatja, hogy a szovjet állam, amelynek a munkapiacon monopolizált helyzeto van, ma ugyanazt a munkát sokkal'olcsóbban vásárolja meg, mint az ötéves torvek megindulása előtt. Éreekes ezen kivül párhuzamot vonni a Szovjetunió és mondjuk Anglia munkássága között. A Szovjetunióban a munkaadó állam ma vásárlóerőben kifejezve körülbelül 33 százalékkal kevesebbet fizet £ munkásnak, mint a húszas évek végén. Ugyanakkor az angol munkaadó ma körülbelül 33 százalékkal többet fizet óránként a munkásnak, mint negyedszázaddal ezelőtt. Mint látjuk, a szovjet ideológi" é3 gyakorlat között éles ellentét mutatkozik.. Az úgynevezett kapitalista társadalomban a proí-t-riétus helyzete mind vieenal.g, mind pedig abszolút értékhkifejezve állandóan javul. A Szovjetunióben a munkabér vásárlóerőJQ még mindig nem érte el a 25 év előtti szinvonalat, annál: ellenére, hogy a szovjet tároadolom fennen hirdetett alaptörvénye szerint a munkásosztály jólétének állandóan omolkcdnic kell. A szovjet ideológusoknak kellne megaőniok a feleletet arra , miképp lehetséges, hogy a szovj.t társadalom alaptörvényével ellentétben a munkások vásérló' ereje csak 19Ő0-ro éri el az ipari forradalom előtti, tehát 25 év előtti szinvonalat, ha minden jól megy. Ez más szóval ezt jelenti," hogy a vásárlóerő osak egy emberöltő alatt éri el eredeti szinvonalat. £nnek az'emberöltőnek a munkásságát elveszett nemzedéknek le-* hetne nevezni. Ez az elveszett nemzedék méltán kérdezheti, mi haszna volt neki cz ipari forradalomból.