Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március
1956-02-11 [1072]
A belgrádi külföldi köröket meglepte, hogy Vidicset, Jugoszlávia moszkvai nagykövetét választották jugoszláv megfigyelőül a Szovjetunió Kommunista Pártjának február 14.-én Moszk ában kezdődő XX. kongresszusán. Kétségtelen, hogy a megfigyelők nem számítottak arra, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége hivatalos küldöttséget küld Moszkvába, Ugy gondolták azonban, hogy ha egy megfigyelőt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének legkiválóbb tagjai közül választanak ki, ez moszkvai jelenlétével azt bizonyítaná, hogy Jugoszlávia a normalizálást óhajtja ideológiai sikon, párhuzamosan a két állam közötti politikai normalizálódással, azaz az elvi álláspont közelebbhozását a szovjet és a jugoszláv kommunisták között. Ebből semmi sincs Arra a meghívásra, amit valószínűleg a szovjet vezetők tettek, Belgrád csak egy udvarias elfogadással válaszolt. Okkal hihető, hogy a különböző népi demokráciák államfőinek legutóbbi nyilatkozatéi a Kominform jótékony szerepéből hozzájárultak a jugoszláv tartózkodáshoz. Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egyik nagy teoretikusa a szövetség hivatalos havi lapjában közzétett cikkében a szovjet kommunizmus es a juaószláv szociális us közötti közeledés fő feltételének tartja, ha az oroszok felhagynak a diktatórikus módszerekkel a többi párt irányában és ha feloszlatják a Kom in f ormot, ami lege rod meny ; sebb eszközük ahhoz, hogy e pártokat uralják, ügy látszik, hogy bár ugy tűnik, a Kreml elhatározta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa alkalmából újból tisztára mossa a Jugoszláv Kommunisták Szövetségét^ a.z 1948-ban ellene emelt valamennyi vádtól, mégsem akar olyan világosan f mint ahogy a jugoszláv vezetők szeretnek, rátérni a liberalizálás útjára a szovjet hatáskörbe rortozó kommunista pártokkal való kapcsolataiban. Végül nem kétséges, hogy az utóbbi hónapokban a nyugati nemzetek, nevezetesen az Egyesült Államok részéről tanúsított jóakarat, amely arra irányul, nogy Jugoszláviának segítsenek jeT.fcnlegi komoly gazdasági válságát áthidalni, arra ösztönzi Jugoszlávia vezetőit, hogy rendkívül óvatosak legyenek a Kelet ajánlataival szemben, bármilyen előnyösek is legyenek azok.
