Szigorúan Bizalmas, 1956. február-március

1956-02-11 [1072]

Gallicus hírmagyarázó a költségvetéssel, illető­leg a költségvetési felesleggel foglalkozott. Azt mondta, hogy az olyan fényes mérleg, mint s. budapesti, a ritkaságok közé tartozik , az államháztartásokban. Szinte t örvény szerű ság gávált már, ho^y még a hatalmas tőkés államok is évről-évre veszteseggel zárják ügyvi­telüket , aminek magyarázata az, hogy egyre nagyobbak a szociális kiadások. Régen elmúlt az a korszak, amikor egy-egy jogaiban meg­rövidített társadalmi réteg terhére egyensúlyban lehetett tarta­ni a mérleg két felét, vagy halmozni lehetett as aranyat a bevé­telek serpenyőjében. A nép nagyhatalommá vált, mindig többet kö­vetel és mindig többet kap.. Ezt tükrözik viaszé a költségvetések szinte mindenütt egész Európában. Ezzel szemben népi demokráciánk a mult évben közel kétmilliárdot keresett, a folyó évben 1 2oo milliót irányoz ele feleslegként. Csak ugy dől a tengernyi pénz a kincstárba, azt sem tudják, mit kezdjenek vele. Szeretnők megkér­dezni a pénzügyminisztert, igazában mi történik, mi történhet ez­zel a rengeteg felesleggel ? Hová kerül, ki éli fel, milyen célra fordították. Nem a tavalyi volt az első és nem az idei a második, amdy dus haszonnal fejeződik be, de eddig sohasem hallottuk,ho­vá teszik a százmilliókat, pedig érdekes, sőt netán jogosult vol-| no tudni, mert ezek a milliók a nemzet tulajdonát képezik, vagy kellene képezniök. A magas kormány nem érzi-e soha egyetlen pil­lanatra sem szükségét, hogy hü sáfár módjára tájékoztassa fensé­ges gazdáját, a népet, miként tőzsérkedik a közvagyonnal. Laiku­sak vagyunk a pénzügyekben, de ez a némaság furcsán hat számunkra. Ha nem volnánk olyan feltétlen bizalommal az országié hatalommal szemben, azt mondhatnók, hogy ez a siri csend nemcsak furcsa, ha­nem gyanús is kissé. Nuiv érdeklődésünk kiterjedne arra is, hogy h3 a kormány olyan szádi^ő felesleggel zárta költségvetését, ak­kor az év folyamán miért kellett a dolgozó népet kény szerkő les ön cimán száz mag százmilliók sal ne gkoppasztanilEz a kérdáséinnál drámaibbnak tetszik, mert ez a nép Európa legkiuzsorázóttabb töme­gét jelenti és a kontinens bérlistáinak a Végén kullog. A hírmagyarázat ugy fejeződött be, bölcs kormány­zatunk érti a csiziót. A hatalomnál a pénz, a népnél a nyomor. Nyugodjunk bele a dclgokbe. Oly magasztos tudat egy szabad ország szabad,gazdag gyermekének lenni. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom