Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-23 [1071]

Nyugaton már megtanulták, hogy aki kommunislá kkal ül le tárgyalni, nem feledkezhet meg Rákosikét év előtti őszinte kijelentéséről, amely szerint nálunk más a szo és a tett. A következetesség nem szovjet kenyér. Természetesen nem szeszélyből következetlenek, ellenkezőleg, körmönfont céljuk az, hogy orruknál fogva vezethessék hiszékeny ellenfeleiket. Szerencse, hogy a nyugati kormányok már nem hiszékenyek. Jól láthatjuk ezt az atomfegyverkezés területén. Két évvel ezelőtt Moszkvában halleni sem lehetett az atomfegyverekről, mint a kommunista hatalom tényezőiről,Akkor még azt mondták, hogy ez kizárólag a z imperialisták ördögi eszköze. Ok a béke és a felebaráti szeretet hivei. Azutci r£ gy változás következett be. Dicsekedni kezdtek, hogy a nuclx aris fegyvessk nem a Nyugat kiváltságos fegyverei. Bőven rendelkezik ezzel a szovjet hadvezetőség is. Alig kég honapja felrobbantottak egy thermonucl^aris szerkezetet. Ha akarjuk, hidrogénbombánk is van, - mondták. Mindez akkor történt, amikor Hruscsov és Bulganyin Ihdiábagibizonyitgatták, hogy a Kreml leghőbb vágya az örök béke. Amig a Szovjet nem rendelkezett atomfegyverrel, a szovjet diplomácia máskép helyezkedett el. A békés együttműködést, az engedékenységet, a megértés politikáját hirdette. A Kreml politikai célzata ebben az ellentmondásban rejlett. Tudják, hogy a szabad országokban a nép akarata nem szóvirág, a néphangulatra ügyelniök kell a kormányoknak. Azt is tudták, ho^y Nyugaton irtóznak a háborútól. Erre épitették ravaszkodásukat. Meg kell ijeszteni a nyugati államok közvélemény ét , éreztetni kell, hogy az atomháború kölcsönösx megsemmisités lenn;. Ugyanakkor hinniöik kull^ hogy lehet velünk beszélni és elkerülhetik a habom rémét, amint hajlandók engedményekre a diplomáciai tárgyalásokon. Igy kényszerithetjük őket a nuclearis^ fegyverkezés feladására és arra a területre, ahol mi vagyunk az erősebbek, a propagand-i mezejére. A Kreml játéka azonban tulmerész,sőt arcátlan volt. Amig békét prédikált, Esztik-Afrikában és Ázsiában felkeléseket szított, fegyvereket szállitott, Indiában, Burmában gyűlöletre izgattak £ Nyugat ellen. A nyugati hatalmak szeme kinyílott. A nyugati közvélemény maga kiVánja a keményebb diplomáciát* A nyugati kormányok nem kény szerültek azt az utat követni, amelyet Moszkva kivánt. Éifenhcver kongresszusi üzenete, Dulles nyilatkozatai után nem kétséges, hogy a z a tomliáboru rémségei nem kényszerithetik a szebad nemzeteket e lapvető eszményeik feladására. Engedmények árán nem hunyászkodnak meg a kockázat előtt, hanem felkészülnek a veszedelemre és a veszedeleEi sikeres leküzdésére, védulemben ós támadásban egyaránt. mm 9 —