Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-23 [1071]

Nyugaton már megtanulták, hogy aki kommunislá k­kal ül le tárgyalni, nem feledkezhet meg Rákosikét év előtti őszin­te kijelentéséről, amely szerint nálunk más a szo és a tett. A követ­kezetesség nem szovjet kenyér. Természetesen nem szeszélyből követ­kezetlenek, ellenkezőleg, körmönfont céljuk az, hogy orruknál fogva vezethessék hiszékeny ellenfeleiket. Szerencse, hogy a nyugati kormá­nyok már nem hiszékenyek. Jól láthatjuk ezt az atomfegyverkezés te­rületén. Két évvel ezelőtt Moszkvában halleni sem lehetett az atom­fegyverekről, mint a kommunista hatalom tényezőiről,Akkor még azt mondták, hogy ez kizárólag a z imperialisták ördögi eszköze. Ok a bé­ke és a felebaráti szeretet hivei. Azutci r£ gy változás következett be. Dicsekedni kezdtek, hogy a nuclx aris fegyvessk nem a Nyugat kiváltságos fegyve­rei. Bőven rendelkezik ezzel a szovjet hadvezetőség is. Alig kég ho­napja felrobbantottak egy thermonucl^aris szerkezetet. Ha akarjuk, hidrogénbombánk is van, - mondták. Mindez akkor történt, amikor Hruscsov és Bulganyin Ihdiábagibizonyitgatták, hogy a Kreml leghőbb vágya az örök béke. Amig a Szovjet nem rendelkezett atomfegyverrel, a szovjet diplomácia máskép helyezkedett el. A békés együttműködést, az engedékenységet, a megértés politikáját hirdette. A Kreml politi­kai célzata ebben az ellentmondásban rejlett. Tudják, hogy a szabad országokban a nép akarata nem szóvirág, a néphangulatra ügyelniök kell a kormányoknak. Azt is tudták, ho^y Nyugaton irtóznak a háború­tól. Erre épitették ravaszkodásukat. Meg kell ijeszteni a nyugati államok közvélemény ét , éreztetni kell, hogy az atomháború kölcsönösx megsemmisités lenn;. Ugyanakkor hinniöik kull^ hogy lehet velünk be­szélni és elkerülhetik a habom rémét, amint hajlandók engedményekre a diplomáciai tárgyalásokon. Igy kényszerithetjük őket a nuclearis^ fegyverkezés feladására és arra a területre, ahol mi vagyunk az erő­sebbek, a propagand-i mezejére. A Kreml játéka azonban tulmerész,sőt arcátlan volt. Amig békét prédikált, Esztik-Afrikában és Ázsiában felkeléseket szított, fegyvereket szállitott, Indiában, Burmában gyűlöletre izgattak £ Nyugat ellen. A nyugati hatalmak szeme kinyí­lott. A nyugati közvélemény maga kiVánja a keményebb diplomáciát* A nyugati kormányok nem kény szerültek azt az utat követni, amelyet Moszkva kivánt. Éifenhcver kongresszusi üzenete, Dulles nyilatkoza­tai után nem kétséges, hogy a z a tomliáboru rémségei nem kényszerit­hetik a szebad nemzeteket e lapvető eszményeik feladására. Engedmények árán nem hunyászkodnak meg a kockázat előtt, hanem felkészülnek a veszedelemre és a veszedeleEi sikeres leküzdésére, védulemben ós táma­dásban egyaránt. mm 9 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom