Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február

1956-01-03 [1071]

• A New York Times a keletnémet menekültek kérdésével foglalkozva rámutat arra, hogy az elmúlt négy év alatt a menekültek száma elérte az egymilliót. A megdöbbentően magas szám azért is íkigy elemre méltó, mert a menekültek jorésze szellemi, vagy fizikai dolgozó, képzett szakmunkás, vagy fiatal diák. Olyanok tehát, akik a kommunista rezsim szempontjából a' terv teljesítésének biztosítása érdekében fontos személyek, s szükség volna rájuko A probléma ma már olyan súlyos, hogy a kommunisták kénytelenek nyíltan beszélni rula. A kommunista napi sajtó felszólította olvasóit, hogy foglaljanak állást ebben a kérdésben. A beküldött levelekből döbbenetes formában bontakozik ki a rendszer igazi kepe. Az egyik levél iroja nyíltan megállapítja, hogy véleménye szerint a menekülők nem megtévesztettek, nem is politikai ellenségei a rendszernek. Egyszerűen arról van szó, hogy a szellemi és fizikai dolgozók nyomora kényszeriti az embereket szülőföldjük elhagyására. A levél irója megállapítja, hogy az élet számos területén általános a nélkülözés. Az is köztudomású, milyen rosszul áll a kelt ti márka vásárlóereje a nyugati márkához képest. Egy másik levél iróga arra hívja fel a figyelmet, hogy a kommunista párt az osztályharc jegyében üldözi az intelligenciát. Az értelmiségieket ez az irányzat kényszeríti otthonuk elhagyására. A nyugatnémet menekültügyi hatóságok statisztikai adataiból megállapítható, hogy a szovjetmegszállta Kelet-Németországból elmenekültek közül igen sokan vannak olyanok, okik katonaköteles korban lévő fiatalemberek, ezek a népi rendőrségbe való kényszerítés elől szöknek szabod földre.