Szigorúan Bizalmas, 1956. január-február
1956-01-23 [1071]
Különösen Sztálin egyszemélyi diktatúrája alatt az a szokás, sőt szabály alakult- ki, hogy a történelmet mindenkor a párt érdekei szerint kell meghamisítani. Ennek megfelelően a párttörténetet újra meg újra át kell irni a viszonyok és a szükségletek változása szerint. Rákosi annyira megrögzött sztálinista, hog.> még mindig ehhez az idejétmulta szabályhoz tartja magát. Ez mutatkozik meg abban a tanulmányában is, amelyben a magyarországi kommunista párt keletkezésének és ->.z 1919-es kommünnek a történetével foglalkozik. A magyar párt történetnek ebben az uj változatában is csak annyiban igazodik Rákosi a történelmi valósághoz, amennyiben azt az ujabb szovjet utasitások és a jelenlegi pártpropogenda céljai megkívánják. Nyilvánvaló példa erre az a könnyedség, ahogyan Rákosi a kommunisták magyarországi pártjának alapitói közül egyeseket megnevez, másokat viszont említésre sem érdemesít, A párttörténeti tanulmány második részében a M a„arországon 1918 november 2o-rán létrejött kommunista párt alapitói közül csak Korvin, . Sallai, Révai, Hevesi, dr. László Jenő, Rákosi, Münnich nevét emeli ki, hozzáfűzve, hogy ő,- Rákosi - Sallai és Münnich alkották a pártvezetőség magvát, bór a párt élére Kun Béla került. Rákosi a párt alapitói közül elhallgatta mindazoknak a nevét, öleiket manapság valamilyen oknál fogva nem előnyös emlegetni. Rákosi olyan szemérmetlenül hamisította meg a magyarországi kommunista párt keletkezésének történetét, hogy abból a moszkvai csoportból is, amelybe ő maga is tartozott, kihagyta például Vágó Béla, Jancsik József, Seidler Ernő, Szántó Béla és több más őskommunista nevét, holott azok sokkal számottevőbb szerepet játszóitok o párt megölapitásában, mint ő magi. Ezzel szemben Rákosi fulnagyitotta például Münnich Ferenc akkori szerepét, caupán azért, mert Münnich jel illeg °z úgynevezett Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Egyenesen nevetséges a tény, hogy Rákosi o párt kimagasló és érdemdús alapitői sorába helyezte Révait, aki abban az időben alig husz esztendős volt* Hogy ez mennyire igy van, megerősíti Losonczi Géza abban az életrajzban, amelyet Révairól a Szabod Nép 1947 augusztus 24-i számában irt.
