Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 1. Székesfehérvár múltja

A várost a török hermetikusan elzárta a megye nyugati részétől. Fehérvár végvár lett, és farkasszemet nézett a német-magyar végvárral, Várpalotával. Szinte semmit sem tudunk a török hódoltság alatt élő Fehérvár magyar lakosainak sorsáról. Ténykedéseikről nem maradt fenn napló vagy jegyzőkönyv. Wathay várparancsnok naplójának kivételével, de ezt már a 17. század elején írta a sztambuli Héttoronyban, rabságban. Csak a török defterek (adókönyvek) árulnak el egy keveset anyagi természetű dolgokkal kapcsolatban. A romok bizony elnyelték a szenvedő, kínlódó magyarok nyomait is a királyok hamvaival együtt.53

Az a kép, amelyet jó száz évvel később egy török útleíró, Evlia Cselebi fest az akkor még mindig török iga alatt nyögő Magyarországról, ráillik a török Fehérvárra is:

„Hála Allahnak! ez évben Üngürüszban54 voltunk.

Összeomlott boltozata, kivágatott kertje és szőlője.

Szétszóródott a pogány55 minden országban, s többnyire nyomorult lett. Némelyike fogoly lett s most szétszórva látszik,

Ki bilincsbe verve, ki meg összetörve A gyötrelemtől legjava népe elfeledte kastélyát és lakását."56

1601-ben visszavették az egyesült nyugati keresztény seregek a várost a töröktől, de csak egy évre. A török kivonulásakor (1601. szeptember 20.) felrobbantotta a bazilikát. A templom, amelyet eddig puskaportoronynak használt, s vele együtt majd az egész város leégett. A török, még erejének teljében volt, hatalmi kérdésnek tekintette a város birtoklását, és a következő évben, éppen a mohácsi csata évfordulóján (1602. augusztus 29.) visszavette Fehérvárt.57 Az aránylag könnyű diadalhoz a német zsoldos katonák csalárd árulása juttatta hozzá. Ekkor került török fogságba Wathay Ferenc, a város utolsó magyar vicekapitánya, továbbá Herberstein német és Isolano olasz parancsnok. Mind a hárman fogolyként a sztambuli Héttoronyba kerültek. Hogy meddig élt Wathay, nem tudjuk. Emléke azonban fönnmaradt, értékes naplójának köszönhetően.58 Evlia Cselebi 1594-re teszi Fehérvár felszabadításának kísérletét. Törökös nagyotmondással 47 000-re teszi az elesett gyaurok számát, s ezt írja: „A Palotai külvárosban és a Besli (Gemös?) külváros jobb- és bal oldalán fenyőpóznákra feltűzdelve voltak az ellenség fejei, mintha valami nászéj lakodalmi menete lett volna."59

Újabb 86 év török uralom szakadt a városra. A török nem volt mór, aki tudott szenvedélyesen építeni is a meghódított országokban, és emlékbe csodálatos kőcsipke-költeményeket hagyott, - mint például Spanyolországban. A