Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 3. Templomok és kápolnák
ország-világra szóló szentté avatási ünnepség 1083-ban,175 melyet sok csodás esemény és sok imameghallgatás kísért. A templom tekintélyét fokozta az országos ünnepségek (koronázás, királytemetés stb.) pompája. Szent királyok sírhelye, szentek imáinak színhelye volt ez a bazilika, nem csoda, hogy a magyar nép zarándoklatának középpontja volt, s hogy például innen indult el Juliánus barát két társával együtt a tatárjárás előtt, hogy felkeresse az őshazát. Henszlmann Imre, bazilikánk legkiválóbb kutatója, a templom háromszori leégésével kapcsolatban (1318., 1328., 1602.) négy templomépületet ír le,176 amelyek az égések után az ősi falakon különböző stílusokban épültek fel.: 1.) Az első bazilika, Szent Istváné, bazilika stílusú volt, 2.) III. Béláé román, 3.) Károly Róberté és 4.) Mátyásé csúcsíves (gót) stílusú. A templom maradványait Milassin püspök a püspöki palota építésére használta fel, és példáját követték a fehérvári telepes polgárok is. Sok belvárosi ház őriz fundamentumában egy-egy gyönyörű faragott oszlopfőt vagy szobordarabot. Mennyire más lenne a helyzet, ha I. Lipót meghallgatta volna Barnabeis prépost kérését, aki a török kiűzése után vállalkozott arra, hogy a tizedszedés jogának fejében helyreállítja a félig romban lévő bazilikát! Kérése sajnos nem teljesült. De Mária Terézia sem hallgatta meg Séllyei Nagy Ignácot, első püspökünket, aki - mint már említettük - pénzbeli támogatás fejében szintén hajlandó lett volna a templom menthető részeinek; így a Mátyás-kápolnának restaurálására. Mit jelentett volna az városunknak és országunknak, ha magyar szív dobogott volna a királyok szívében, és újjávarázsolták volna a legszebb és legnagyobb magyar templomot! Meg kell jegyezni, hogy a rongált bazilikát a török utáni időkben a 18. század derekáig a karmeliták gondozták. A vele összefüggő Mátyás-kápolnában 1789-ig rendszeresen tartottak istentiszteletet a német anyanyelvű hívek számára, sőt, Farkas Imre, belvárosunk plébánosa, a későbbi megyés püspök gyermekkorában, 1800 körül még ministrált benne! Tehát nem is valami horribilis áldozattal meg lehetett volna menteni! De Fehérvár tragikus épületanyagban való szegénysége erősebb motívumnak bizonyult az amúgy is gyenge lábon álló hazafias kegyeletnél és műemléktiszteletnél. Mikor a volt pálos templom lett a hivatalos német templom, Milassin püspök lebontatta a Mátyás-kápolnát, és köveit beépíttette a püspöki palotába...177 Ma már semmi emlék sincs Fehérvár legszebb kápolnájából, melyre Mátyás mesés összegeket költött, legfeljebb a székesegyház áldoztatórácsának vörös márvány anyaga, ha ugyan megfelel a valóságnak az a feltevés, hogy ezt a Mátyás-kápolnából mentették át Mes György mester alakító vésője számára...178 Az elpusztult, illetve széthordott bazilika alapfalait azután betemették,
