Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 3. Templomok és kápolnák

szolgált. Ez volt az úgynevezett donjon (Bergfred), amelyben a koronakincse- jj két őrizték. Három hajóját 4-4 hatalmas gránit pillérpár tartotta, s hat belső ká­polnája volt: Keresztelő Szent János, Nagy Lajos, Szent Fülöp és Jakab, Szent Ágota, Szent Benedek és az őrkanonokság kápolnája. A templomon kívül, de vele szoros építészeti egységben még három kápolna állt: Egyiptomi Szent Magdolna, Szent Áfra és Mátyás király gyönyörű temetkezési kápolnája. Az istenszolgálatot a bazilikában nyolc, később kilenc oltárnál végezték, amelyek közt színaranyból készült is akadt.173 Itt őrizték egészen a mohácsi vészig, illetve a 16. század negyvenes éveiig Szent István koponyáját, Szent László koponyájának egy darabját, Kereszte­lő Szent János ujjcsontját, Szent András apostol fejereklyéjét, Szent Márton vértanú koponyadarabját és Szent Kálmán fejcsontját.174 Egy 1382-ből és egy 1440-ből származó oklevél (expressis verbis) tanúsítja, hogy Szent István koponyáját a bazilikában őrzik. 1387. augusztus 27-én a Székesfehérvárott egybegyűlt rendek megérintvén Szent Istvánnak az oltárra emelt koponyáját, megesküsznek arra, hogy a király az országos renden az országbíró nélkül nem változtathat,... s a saját érdekei mellett a hazáét is védelmezi. Ulászlót 1440. július 17-én a Szent István fejereklyén lévő koronával koronázták meg, mivel az igazi koronát elrabolta Kottanner Ilona a csecsemő V. László dajkája. Ily nagy volt a tisztelete a fejereklyének. A koponya felső részét ma székes­­egyházunkban őrzik. Hosszú íveket tenne ki az a sok magasztalás, melyben az egykorú vagy a későbbi forrásmunkák a magyar földnek ezt a legcsodálatosabb templomát részesítik. Szinte hihetetlen, hogy az akkori Európa egyik legszebb és legha­talmasabb temploma a mienk volt! Ennek az egyháznak ajándékozta Gizella királyné azt a saját kezével remekbe hímzett miseruhát, melyet szeme-fényé­­nek, Imre fiának koronázására készített 1031-ben. Tudjuk, hogy a koronázási menetből gyászmenet lett, de a miseruha itt maradt, és lett belőle a magyar királyok koronázási palástja. Bárcsak ihlette volna meg valamennyit a szent királyfi tiszta, igaz lelke! A miseruha-palástra hímzett írás ezt mondja: „Anno Incarnationis Christi indictione XIIII. A Stephano Rege et Gisla Regina Casula haec operata et data Ecclesiae Sanctae Mariae Sitae in Civitate Alba." („Krisztus megteste­sülésének. .. évében, 14. indictióban István király és Gizella királyné készítette és adta ezen miseruhát a Fehér városban fekvő Szűz Mária Szentegyháznak.'') Bár nem a bazilika volt a várbeli polgárság plébániatemploma, és talán nem is érezhette magát „otthonosan" ez a polgárság a sok drágasággal ékes, művészi kőfaragványokkal pompázó templom ünnepi falai között, még­is megfoghatta lelkét a hely nimbusza, s az a sok csodás esemény, amely a gránitoszlopos egyházban történt: Szent István koporsójának felnyitása, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom