Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)
I. FEJEZET (KOVÁCS ELEONÓRA)
I. FEJEZET „Szeretjük rejteni magunkat. Nemcsak gyarlóságainkat, hanem emberségünket is. Engem mindig olthatatlan szomjúság hajtott az elrejtett ember felé. Utánamentem mezőre, bányába, hivatalba, lövészárokba, nyomortanyákra és a magány börtönébe is, ahol a lélek tart monológot. Az atlantiszi harangszót füleltem a hétköznapok gyötrelmei és szépségei mögött, a rejtett harangét, amely néha csak egyszer szólal meg az életben. Megvallom, egy csodálatos hallókészülék segített a megértésben. Szenvedés a neve." (Szarka Géza)
/
