Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 7. A fehérvári polgárok hitéletéről

zések például elég gyakran fordulnak elő a Diariumban: „1738. május 13-án körmenetet vezettünk a nagyon tisztelendő franciskánusokhoz. Mindkét szerzetesrend tagjai kereszt alatt jöttek: hét karmelita, körülbelül kilenc Ferenc-rendi. A házfőnök atya ebéden volt a karmelitáknál. Déltől fogva játék (lusus) a Szent József kertjében. "m A legérdekesebb ez a „lusus": jezsuita atyák jelenlétében és felügyelete alatt népies játék (talán métázás, zsákfutás vagy ártatlan szerencsejátékok) a Szent József-kápolna nagy kertjében! Ez is hozzátartozott az ünnephez.

A jezsuita atyák pasztorálnak a börtönben, hittant tanítanak az iskolákban és misszióznak a vidéken. Ez a vidék, mint már láttuk, igen nagy területet ölelt fel. „Perkátára távozott P. Vécsey, hogy egy beteg asszonyt meggyóntasson" - mondja egy bejegyzés 1701-ből.495 „Reggel megérkezett P. Steller György és Freytag Zsigmond, hogy a Quadragesimában496 missziót tartsanak. "497 Egy halálraítéltnek - miután meggyóntatták - több napon át jó ételt és italt küldenek be. Mivel az ilyen emberbaráti cselekedet akkor nem volt szokásban, ez a nemes tett annyira meghatott néhány rabot, hogy a jezsuita káplánok lelki előkészítése után több kálvinista és lutheránus visszatért a katolikus egyházba.498 Önérzetesen állapítja meg a Diarium írója, hogy pasztorálásuk általában eredményes volt. Prédikációjuk, missziójuk hatása alatt sokan nemcsak a bűnalkalmakat kerülték el, hanem „némely rosszéletű személyek" („personae malae vitae") elhagyták bűneiket.499 Több szétbomlott házas viszonyt rendeztek, vadházasságokat bírtak egyházi házasságkötésre, botrányokat szüntettek meg, szegényeket támogattak és éjjel-nappal kiszolgáltatták a betegeknek és a haldoklóknak a végső szentségeket.500

A vallási és a múltba néző nemzeti öntudat kialakítása nem kizárólag a jezsuiták érdeme városunkban, hanem abban a ferencesek és a karmeliták mellett később a világi papok is részt vettek. Padányi Bíró Márton, a veszprémi egyházmegye püspöke - egy ideig a mi püspökünk is - tudatos és következetes munkálója volt ennek a magyaros barokk szellemnek. A már említett imakönyvében, az Angyali Társaságnak Szövetségében mindjárt az első oldalon közli az egyházi naptárt. Figyelemreméltó, hogy a magyar múlt szinte valamennyi szentjének piros betűs ünnepet rendel, így Szent Istvánon kívül Szent Lászlónak, Szent Imrének és Szent Erzsébetnek, de helyet kapott Szent Márton püspök is, (nem azért, mert Bíró Márton védőszentje), mert valaha pannóniai, tehát „hazai" püspök volt.501 A naptár a hétköznapok szentjeinek neve mellett is feltünteti a magyar vonatkozásokat: pl. „Tsáki Károly: jan. 16., Báthori László Confessor: febr. 27., Kazimir, Magyarok választott királya: márc. 4., Egyed, Esztergami barát: márc. 12.,... Pilgrim Püspök, ki Geyzát 5000 Magyarokkal megkeresztelte" stb.

Ez látszólag jelentéktelen dolog, de a barokk szellem érvényesülésében