Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 6. A belvárosi plébánia területén működő plébánosok

■j' tató volt városunkban, s ekkor választották meg közfelkiáltással belvárosi plébánosnak 1898-ban. 1910-ben kanonok és teológiai tanár lett, és megvált a plébániától. A millennium megünneplése után következő évtized plébánosa volt. Gazdaságilag jól prosperáló korszak ez, amit bizonyít a sok misealapítvány is, de lelkipásztori szempontból, a lelkek Istenhez való vonzódása tekintetében annál sivárabbnak mondható. Katona Horváth István nem tartozott azok közé, akik vállalják a tisztító vihar szerepét, inkább túlzott mérséklettel a mindenáron való békét óvta. 1912. január 9-én hunyt el. Káplánjai Jelinek Antal (1898-1901), Szalay Józsefi 1901-1903), Velber Géza (1903-1908), dr. Nagelreiter Alajos (1903-1904), Andriszek János (1904-1905), Knitlhoffer István (1905-1910), Szabó József {1908), Krasztina Lajos (1908-1911) voltak.

Kisteleki István (1910-1950) Székesfehérvárott született 1875. augusztus 16- án tekintélyes felsővárosi gazdacsaládból. 1898-ban nyerte el a szent kenetet. Bodajkon, Bicskén, Vajtán, Székesfehérvár Felsővároson, majd a Belvárosban káplánkodott (1905-1910). 1910-ben Katona Horváth István utódjaként belvárosi plébánosnak választották. 1914 óta esperes, 1929-ben címzetes, 1939-ben valóságos kanonok, 1943-49-ig címzetes apát, majd apostoli protonotárius. 1924 óta a városi iskolaszék elnöke, és e minőségében döntő szava volt a tanítói állások betöltésénél. Befolyásolhatatlan tárgyilagossága a protekció aranykorában is érvényt tudott szerezni a lehetőségekhez képest a pedagógiai szempontoknak és az emberi érdemeknek. Igen nehéz körülmények közt vezette plébániáját: a két világháborút is magában foglaló korszakban, s a forradalmak zivatarában. A két világháború közti időben tevékeny részt vállalt az ország és a város újjáépítésében. A pasztorációt munkatársainak engedte át, inkább a tettek embere volt, mint a szóé. Erről csendben gyakorolt sok jó cselekedete tanúskodik, amelyről „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal". 1955-ben nyugalomba vonult.417 Lelkipásztori munkájában a következő munkatársai támogatták: Debreczenyi Gyula (1910-1912), Magyar Sándor (1911-1914), Papp Lajos (1912-1916), Szekfű Ignác (1914), Szabó József (1915), Pintér György (1915-1919), Lakits Pál (1919-1920), Holeksy Ágoston (1919-1920), Husvéth József (1920-1923), Halmos Béla (1923-1925), Szittyay Dénes (1925-1926), Bukovits Imre (1926-1932), dr. Ürge Antal (1930-1931), dr. Berzsenyi Jenő (1931-1935), Langhammer János (1932-1935), dr. Kálmán János (1935-1939), dr. Proity Márton (1935-1936), Folláth József (1936-1938), Luttor Ferenc (1938-1941), Tölgyes Kálmán (1939-1944), Kisteleki Antal (1941-1943), Kelényi Ottó (1943-1944), Pálos Antal (1944-1947), Kosa Ferenc (1945-1950), Baksa Antal (1947-1950), Berényi Sándor (1950-1951), Ágh Kálmán (1951-58), dr. Pásthy Vilmos (1956-57), Horváth Sándor (1957).

Kisberk Imre (1950-1951) Sopron megyében, Peresztegen született 1906-ban. Középiskoláit a soproni bencés gimnáziumban, teológiai tanulmányait a szé-