Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története (Székesfehérvár, 2006)

II. FEJEZET (SZARKA GÉZA) - 4. Temetők és szobrok

6/ Az esetleges panaszok kivizsgálása és orvoslása az egyházi hatóság ha táskörébe tartozik.

Az 1938. december 7-i közgyűlés véghatározata alapján az 5. pont módo sült, mert a ravatalozási díj újra a plébánosokat illette meg.

A belvárosi plébánia területén álló szobrok

A múlt századbeli Canonica Visitatiók csak négy szobrot említenek a belvárosi plébánia területén: a búzapiaci Szűz Mária-szobrot, a Széchenyi utcai (égettvárosi) márványfeszületet, a Palotai úti Szűzanya-szobrot és a Zichy ligeti Szentháromság-szobrot.

Közülük a legrégibb a búzapiaci (Simor utcai) Szűzanya-szobor. A kecses kőoszlopon álló, mészkőből faragott Madonna a provinciális barokk megszokott modorában készült. Helyén eredetileg az a Szeplőtelen Fogantatás szobor állott, melyet Vizbach Vince polgár emeltetett 1706-ban. Az akkori szobron ez a felirat szerepelt: „1706. Gott dem Allmächtigen der Unbefleckten Empfangniss der Heiligen Jungfrau Mariae zu Ehren hatt dies Denkmahl errichten lassen Viezbach Vinczentz den 8. December." Valószínűleg Kuglmann Mihály szobrász műve volt, aki 1702 és 1709 között tartózkodott Fehérvárott. Schoen Arnold művészettörténész tőle származtatja a Felsővárosban, 1702-ben készült, s a második világháborúban megsemmisült Szűz Mária-szobrot is. Az időjárás és a vásári forgalom következtében a mészkő szobor gyorsan megrongálódott, ezért 1834-ben renováltatták a három évvel azelőtt (1831) dühöngő kolerajárvány

Az 1835-ben készült Szűz Mária-szobor