Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

Tengely Adrienn: Prohászka és az Őszirózsás Forradalom

vőbe - is így tett november első napjaiban.4 Körlevelében először is ismertette az új politikai helyzetet és értékelte a forradalom vívmányait. Őszinte örömmel üdvözölte az ország függetlenségét, ugyanis régóta meggyőződése volt, hogy a Habsburgok Ausztria-kedvelése és magyarellenessége az egyik döntő oka Magyarország elmaradottságának.5 Hasonlóképpen a demokráciának is szívből örült, hiszen az evangélium elvei alapján már évtizedek óta a kereszténydemokrata eszmék lelkes híve volt.6 A várható népjóléti intézkedések szintén örömmel töltötték el, hiszen Prohászka püspök mindig is szívén viselte a szegény nép sorsát. Körlevelében arra is felszólította papságát és híveit, hogy mindenki támogassa az új kormányt, mely ekkor már királyi felhatalmazás nélkül, forradalmi jogon kormányzott. Összességében azt mondhatjuk, hogy Prohászka örült az új, polgári demokratikus rendszer létrejöttének és helyeselte azt, s a régi rezsimet egy cseppet sem kívánta vissza. Bár minden püspök körlevelében ez a vélemény nyilvánult meg, de Prohászka az egyetlen, akinél bizonyosan állíthatjuk, hogy ez valóban őszinte volt. Erre utal az a tény is, hogy a katolikus főpapok közül egyedül ő vett részt a forradalom helyi szerveiként működő nemzeti tanácsok munkájában a Fejér megyei nemzeti tanács tagjaként.7

Körlevelében a pillanatnyilag szükséges cselekvést és viselkedést is meghatározta: mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt a közrend fenntartása és a nyugalom biztosítása érdekében; a papok és tanítók álljanak be a nemzetőrségbe; a frontról rendezetlen sorokban, fáradtan és éhesen hazaözönlő katonákat - akik a legtöbb forradalmi atrocitás tettesei voltak - nagy szeretettel fogadják; de a katonák figyelmét is felhívta arra, hogy ne okozzanak zavargásokat és a magukkal hozott fegyvereket szolgáltassák be a hatóságoknak.

Prohászka körlevelében ismertette a jövő teendőit is. Előrelátó módon már ekkor megkezdte a felkészülést a néhány hét múlva ígért, de halogatott - végül végleg elmaradt - választásokra, mely az új Magyarország sorsát volt hivatva kijelölni. Bár elismerte a szociáldemokraták és a polgári radikálisok nagy érdemeit a forradalomban, de ezektől a vallás- és egyházellenes beállítottságú pártoktól a politikai hatalmat legalább részben át kívánta vetetni a keresztény politikai erőkkel az összeülő nemzetgyű4 Alkotmány, 1918. november 6. 9.

5 Schütz Antal: Prohászka pályája. Budapest, 1929.102.

6 SCHÜTZ 1929: 103.; Gergely Jenő: Prohászka Ottokár politikai nézetei a századfordulón.

In: Egyház és politika a XIX. századi Magyarországon. Szerk. Hegedűs András - Bárdos István.

Esztergom, 1999.165-176.

7 Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus. Szerk.: Koncz Lajos. Budapest, 1990. 209.

____________________________________UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK