Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Mózessy Gergely: Adalékok Prohászka Ottokár... telkedik." - írta egy bíborosnak még szentelése előtt.7 Idegenkedett a külsőségektől, a járulékos terhektől, a gazdálkodástól, mindattól, ami a társadalomban hozzátapadt az egyházi méltósághoz - de elvállta a megbízást. Nem csupán retorikai fogás, hogy beiktatásakor így fogalmazott beszédében: Higgyétek el, [...] csupán kényszerből viselem ezeket a drága, aranyos ruhadarabokat. Ha tehetném, szeretnék köztetek állni, s akár kapával a kezemben veletek együtt dolgozni... "8 - ezt életútja és későbbi tettei is bizonyítják. Horváth Kálmán adatgyűjtése és a csobánkai missziós nővérek számos tanúságtétele igazolja: nem esett le a gyűrű az ujjárói, ha fizikai munkáról volt szó. Szinte kereste is az ilyen alkalmakat. A liturgiában pedig - ha lehetett - próbálta mellőzni a külsőségeket. Csak egy példa: 1906 decemberében először látogat el Pilisvörösvárra. „A reggeli vonattal [...] eljövök, prédikálok és misézem; infula és pásztorbot nélkül végzem a szertartást, s így nem kell asszisztencia más, mint Kegyed s a káplán úr. Ünnepélyes fogadtatás ne legyen, vagy pláne bandérium s más ilyen flancz." - írja egy héttel a látogatás előtt Angeli András plébánosnak.9 De természetesen le-legyűri a püspökséggel járó külsőség. Naplói gyakran tanúskodnak a küszködéséről: „Isten előtt mondhatom, én nem kapaszkodtam a székesfehérvári püspöki uborkafára."- írja, mikor idegesíti az őt megörökíteni vágyó művészek kilincselése10 - de elnézve az emlékek nagy számát: tűrte a dolgot. 1919-ben egyenesen így fogalmaz: „No, én teljes valósággal látom, hogy püspöknek való nem vagyok. Mennék is! Aztán az is gondolat: ki tudja, mily érdemes s alkalmas embernek állok útjában!"11 A ranggal járó társadalmi kötöttségek közül egyedül talán a főrendiházi politizálás nem állt távol tőle. Hogy Prohászka valóban nem karrierista, azt épp Fehérvárott való megrekedése is bizonyítja. Hiszen később a különböző kormányzatok két ízben tették volna meg érseknek. 1912-ben Vaszay Kolos lemondása után a császári udvar a frissen megindexelt Prohászkát jelölte volna esztergomi érseknek - leginkább a Szentszék bosszantására, hiszen Ferenc József sem kedvelte, 1906-tól egyszerűen Tulipanbischöfnek csúfolta de ő nem 7 Közli Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka, az alkotó. Székesfehérvár, 2000.279.; és Barlay Ö. Szabolcs: Gondolatok a Prohászka centenáriumra. In: Vár 2005/3. 36. 8 Részlet székfoglaló beszédéből. Idézi: Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. „A napbaöltözött ember." Budapest, 1994.102-103. 9 Idézi GERGELY 1994:106. 10 Naplójegyzetek 1,351-352. (1914. április 8.) 11 Idézi Koncz Lajos: Az életmű mai értékelése. In: Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus. Szerk. Koncz Lajos. Budapest, 1990. 55., ill. GERGELY 1994:108. UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK____________________________________________________ 85
