Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Prohászka akácfa-allegóriája Prohászka viszonyát a Regnum Marianumhoz leginkább egy általa használt allegória tükrözi. Ez a stilisztikai remekmű megérdemli, hogy egy kicsit a részletekbe menően elidőzzek mellette. Teljes szövegét az Összegyűjtött munkák 20. kötetében találjuk.22 „Az apostoli szeretet olyan mint az akácfa; szívós, erős, kemény; életereje mesés; igényeiben puritán; megterem mindenütt; ha kivágják törzsét, minden gyökérszála új törzset fakaszt; bolondja a napsugárnak, ábrándos és gyönyörittas, mikor virágzik, lombja csupa libegő szárny, mintha repülni akarna; virágja duzzadó fürtökben omlik ágaira; gyűlöli a homályt, úgy, hogy maga is csak vékonyka árnyékot vet; gyümölcse méz; megállítja a szakadó partot, a terjeszkedő pusztát, a futó homokot, s amellett oly igénytelen, oly szerény - hiszen akácfa. [...] Szeretném a világba kürtölni, hogy hallja meg mindenki; akinek szíve - s még inkább, akinek szíve és pénze van -, hogy a budapesti középiskolák ifjúságának az ifjúság buzgalmának és vallásosságának van már egy központja Budapesten, a Damjanich-utcának 50. számú házában. Homokos földön gyönyörű akácfa; magas, mint egy háromemeletes ház; terebélyes; fürtökben omlanak a fának virágai; minden ága virágos, s méhek rajzanak körülötte. S képek nélkül szólva: a kongregációk a pesti oldalon, itt a Damjanichutcában emeltek maguknak szentélyt; ide csődül a sok kis és nagy diák. Az ifjúságvédelemnek e központjában laknak lelkes, ifjú papok, lelkesek az önfeledésig, kik ezt a nagy művet a legnagyobb odaadással szolgálják, s kezeik alatt sok ifjú lélek készül hősnek, itt a hősről nevezett utcában. Nem hinné senki, hogy hová, menynyire ágazik el innét a befolyások és kihatások gyökérzete; annak csak az Isten a megmondhatója. Az ifiúságvédelemnek ez otthonában van egy internátus is, melynek szellemét akkor jellemeztük tüzetesen, ha azt mondjuk, hogy a Szent Szűz itt a háziasszony, a családanya. Ez otthonban a szeretet van otthon, s a szellem még nem dolgozik sablonokkal; a lelkes katechéták még nem mesteremberek, mert eddig még az alakítás inspirációjából élnek, mely kaptát nem tűr. Külön kezelik és nevelik az egyeseket, s a meleg áhítat s a kezdet gyengédsége intézi és ihleti működésüket. Akinek az isteni magból kell valami a fia vagy gyámoltja számára, az ne feledkezzék meg a Damjanich-utcának 50. számáról: Azonkívül ez a ház a pesti katechétáknak is «szent háza»; ide gyűlnek konferenciákra; e ház a jó papi szellemnek Budapesten egyik tengelye s a fiatal papok önérzetének s buzgóságának tűzhelye. Csupa fontos tényező; erő és áldás áramlik belőlük a sivatagos világba. ——— ----------------Gyorgyovich Miklós: Prohászka Ottokár lelkisége és a Regnum Marianum 22 Prohászka Ottokár: A Damjanich utcai akácfa. In: ÖM. 20,206-213. 68 UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
