Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
S. Szabó Péter: Prohászka Ottokár szociális tanítása feladat, [...] hogy az emberek közössége az isteni törvény szerint épüljön fel és legyen szilárddá. "® A MUNKA ÉS A SZOCIÁLIS FEJLŐDÉS KÉRDÉSE Nem lehet azon csodálkozni, hogy Prohászka szociális tanításában a munka fogalma és annak megváltozott értelmezése az egyik legfontosabb csomópont, hisz a kor realitásai, a „munkáskérdés" ezt követelték. Azt lehet mondani, hogy szinte a munka teológiája, ami majd II. János Pál Laborem exercens című enciklikájában nyer árnyalt kibontást, kezd itt formát ölteni. „A modern kultúrában - mondja Prohászka - elváltozik a munkáról való nézetünk is, s jellegei közül olyan sajátossága szökik szemünkbe, amelyet eddig nem méltattunk annyira figyelmünkre. Eddig ugyanis a munkában inkább a büntetés jellegét láttuk", ami viszont most feltárul az az, hogy „a munkában fejlik ki az [ember] isteni hasonlóságának egyik vonása, a tevékenység"}1 A Gaudium et Spes így ír erről: akik dolgoznak „meg lehetnek győződve arról, hogy tevékenységükkel a teremtő művét fejlesztik tovább, [...] segítik megvalósulni az isteni gondviselés tervét a történelemben."12 * * De a marxizmus materialista, a munkát abszolutizáló nézetétől is elhatárolódik, mondván: a munka „csak eszköz, és sohasem cél. Nem a munka miatt élünk, hanem a munka eszközünk a szép, nemes, emberhez méltó életre.'n3 A Laborem exercens végkövetkeztetése is hasonló: „a munka szolgálja az embert, és nem az ember a munkát. "u Prohászka szociális tanítása másik nagy társadalomelméleti csomópontja a szociális fejlődés kérdése. Talán az evolúció elméletével való találkozás is hozzájárult ahhoz, hogy Prohászka a társadalom terén is „Isten gondolatait" kifejező fejlődést lát, és kora társdalomtudományos eredményei teszik, hogy ezt elsősorban Marx terminológiájával írja le, megtartva természetesen keresztény világnézeti alapállását. Szociálteológiai kiindulópontja az organikus társadalomfelfogás, mely szerint; „Ha ez álláspontról ítéljük mega társadalmi mozgalmakat, eleven szervezetek fejlődését látjuk bennük. A fejlődést pedig semmi eleventől nem tagadhatjuk meg. A történelem folytonos változást tüntet föl, amely változást az alsóbb néprétegek emelkedése, s a tűrhetőbb emberi létnek általánosítása jellemez [...], s ami majd ki fog fejleni, az nem lehet más, mint az, amelyben a főszerepet a munkásság játssza."15 - írja a marxi 10 11 12 13 14 15 ETT 1994: 227. Prohászka Ottokár: Modern katolicizmus. Szerk. Koncz Lajos. Budapest 1990.146. ETT 1994: 221. PROHÁSZKA 1990:146. ETT 1994: 378. ÖM. 5, 243. HIT ÉS ÉSZ 55
