Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
S. Szabó Péter: Prohászka Ottokár szociális tanítása tudó objektív ítéletalkotásra. Eddig ugyanis a fent vázolt alapvető karakter felismerését több dolog is nehezítette. Elsősorban és legnagyobb mértékben az, hogy a történelem menete mégis lehetőséget adott egy időre, hogy a marxi szocializmus eszméi konkrét társadalmi formációban, majd szocialista világrendszerben öltsenek testet. A szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése, egyáltalán léte és működése súlytalanná tette azt a kritikát, amellyel a keresztényszocializmus a marxi eszmékre alapozott szocializmust, szociáldemokráciát illette. Maga a rendszer léte adott argumentációt a keresztényszocializmus bírálóinak, hisz az objektíve létező társadalmi formáció volt a döntő érvük. Sok időnek kellett eltelnie, hogy az a kódolt életképtelenség, mely a távlatos szemléletű kortársak előtt nyilvánvaló volt - és akiknek véleményét épp a Rerum novarum összegezte - a gyakorlatban is és így a széles nyilvánosság előtt is egyértelművé váljon. Ezért írhatta le nyugodt lelkiismerettel például Juríj A. Levada 1961-ben, a Rerum novarum megjelenésének 70. évfordulóján, hogy „a vallási alapokon nyugvó szociális koncepciók korunkban semmiféle új, vagy eredeti vonással nem gazdagítják a szociológiát. [...] Az egyház szociális doktrínái valójában mindig meghatározott korszakok és osztályok koncepciói, melyeket vallásos formába burkolnak". A kersztényszocializmus célja „olyan illúziókat kelteni, mintha a javakat igazságosan el lehetne osztani a magántulajdonon alapuló rendben - akik rendszerint „keresztényinek" tartják a szocializmus és a kommunizmus egyes elveit, arra törekednek, hogy az evangéliumi tanítás jámbor óhajainak színvonalára süllyesszék azokat. [...] A szociális kereszténység ideológiája feltétlenül, egészében véve reakciós, szocialista ellenes, a társadalom keresztény átépítésének tervei csődöt mondanak, a tudományos szocializmus sikerei mágnesként vonzzák a progresszív rétegeket".5 Nos - és talán ez a hozadéka annak a történelmi távlatnak, amit korábban említettem - ezekkel az érvekkel ma már nem kell vitatkoznunk. Természetesen lehetne folytatni azoknak a sajátosságoknak a számbavételét, amelyek a mi korunkban, ma tárulnak fel és világítják meg a keresztényszocializmus karakterét, de az idő rövidsége miatt ezt a kérdéskört most nem folytatom. Nos, a korra és korunkra vetett pillantás után, Prohászka szociális tanításának jellemzőire koncentrálva mindenek ellőtt azt kell megállapítani, hogy pontosan a fent jellemzett keresztényszociális tanítás ölt bennük testet. Abban a korban, annak a kornak Rómájában élt, tanult hét évig, amely a keresztényszociális eszmék születésének ideje, helye volt, és annak a nagy pápának, XIII. Leónak szellemi atmoszférája, szellemi hatása Levada, Jurij, A.: Napjaink „szociális kereszténysége". In: Világosság, 1961/11. 5-11. 52 HIT ÉS ÉSZ
