Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
Horváth Pál A diadalmas világnézet szellemi forrásvidéke A Föld és ég című, a geológia és a teológia határkérdéseit vizsgáló, eredetileg a Magyar Sionban cikksoroztaként megjelent apológiájának könyv formájában való közreadása esztendejében, 1902-ben Prohászka Ottokár, az ekkor már országos hírű katolikus író és publicista, lapszerkesztő, lelkivezető és teológiai tanár húsz részből álló, a keresztény világszemlélet aktuális kérdéseit tárgyaló, Két világnézet összefoglaló címet viselő újabb írásfüzérrel lépett az általa szerkesztett folyóirat olvasóközönsége elé. A következő esztendőben a szerző némi átdolgozás és kiegészítés, kibővítés után Diadalmas világnézet címen Buzárovits Gusztáv könyvműhelyének közreműködésével kötetben is megjelentette ezeket az írásait. így született meg Prohászka talán legismertebb, a kortársak és a hagyatékát értő módon méltató Schütz Antal szerint is legegyénibb műve, amelynek sikerét és fontosságát mutatja, hogy az első kiadást 1906-ban, 1912-ben és 1925-ben három újabb lenyomat követte, összegyűjtött munkái 1927-28-ban megjelent sorozatában pedig annak V köteteként kapott helyet. E mű szinte azonnali népszerűsége már műfajának, hangvételének szokatlanságából, stílusának irodalmiasságából és mondandójának már-már költői, ugyanakkor azonban közérthető előadásmódjából is következett. A neoskolasztika reneszánsza idején, amikor a szakteológusok vaskos és unalmas, természettudományos kontroverziákkal telezsúfolt kézikönyvekben a keresztény tanításnak a modern világgal és a modern természettudományos szemlélettel szembeni megfellebbezhetetlen intellektuális igazságát és magasabbrendűségét igyekeztek demonstrálni, Prohászka a hívő életérzés esszéisztikus, személyes hangvételű feldolgozására, bemutatására tett kísérletet, radikálisan új hangot ütve meg a hazai teológiai irodalomban. Mondandójának és stílusának a Diadalmas világnézet sorain áttetsző eredetisége, modernsége aprólékos könyvészeti hivatkozások nélkül is jól felismerhető módon van kapcsolatban a századforduló szellemi életének nagy változásaival. Ahogy a pozitivista-anyagelvű bölcseletre 41
