Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
Nemesszeghy Ervin: Prohászka és a természettudományok elfogadható Szabó Ferenc S.J. megállapítása, hogy ők kelthették fel Prohászkában az érdeklődést a természettudományok iránt és hatásuk érezhető Prohászka fentebb tárgyalt könyveiben. Végül meg kell állapítani, hogy Prohászka többször hivatkozik Szent Ágostonra írásaiban, egyes megállapításai pedig igen hasonlítanak Teilhard de Chardin véleményéhez, aki a fejlődésben Isten folyamatos teremtő tevékenységét látta.16 Prohászka stílusa időnként szépirodalminak tűnik, a világ leírásánál érzékeny az esztétikai, sőt misztikus szempontokra. Ebben a tekintetben hasonlít Hans Urs von Balthasar teológiai írásaira, aki úgy állítja be a teremtés és megváltás nagy műveit, mint valami nagy drámát, ahol az Isten szeretetének pompás szépsége tündököl.17 18 Már Schütz Antal, Prohászka kiváló ismerője is megjegyzi róla: „a dialektikai és metafizikai gondolatmenet helyett egyre inkább előtérbe állítja az aszketikai, misztikái, sőt esztétikai mozzanatokat. "w Konklúzió 1. Prohászka mint teológus korát meghaladó természettudományos ismeretekkel rendelkezett. Bár sohasem írt természettudományos cikkeket vagy könyveket, nem volt természettudós, mégis pontosan leírja a korát jellemző természettudományok eredményeit, és meggyőzően cáfolja a belőle levont hamis következtetéseket. A természettudományok eredményeit nem félelemmel fogadja, hanem üdvözli, ha pedig a szentírás szószerinti értelmezésének ellentmondani látszanak, a szentírás szimbolikus értelmezést ajánlja. Nem fogadja el a „hézagpótló" Isten képét, aki közvetlenül belenyúlva a teremtett okok láncába, mintegy betölti a hézagokat természettudományos tudásunkban. Ebből a szempontból Prohászka mintegy 50-60 évvel megelőzte a keresztény apologétákat. Amikor darwinizmusról beszél, akkor nem kifejezetten Darwin természettudományos elméletéről szól, hanem azt egybeveszi az ehhez kapcsolt materialista-ateista filozófiai állásponttal. De ez a tévedés annyira elterjedt volt az ő korában, sőt még ma is, hogy ezért nem lehet elmarasztalni. 2. Prohászkát egyes római tanárai inspirálhatták arra, hogy komolyan vegye a természettudományokat, akiket nem annyira az elvont, skolasztikus, spekulatív teológia, mint inkább a pozitív teológia és csillagászat ér16 Vö. Teilhard de Chardin, E: Az emberi jelenség. Ford. Rezek Román, Washington, 1968. 17 Vö.: von Balthasar, Hans Urs: Herrlichkeit. Eine theologische Aesthetik. Einsiedeln, 1961. 18 Schütz Antal: Prohászka pályája. Budapest, 1929. 26. 38 HIT ÉS ÉSZ
