Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

HIT ÉS ÉSZ

Nemesszeghy Ervin: Prohászka és a természettudományok zi, hogy nem tudományos geológiai munkát szándékozott írni, hanem meg akarta világítani a geológiai tanokat a természetbölcseletnek és a ke­reszténységnek a fényével.4 Igazat adhatunk Schütz Antalnak, amikor azt mondja, hogy „Prohászka géniuszát a geológiával való foglalkozás hatalmasan megtermékenyítette. "5 De nézzük meg részletesebben, mit is mond Prohászka az Ember és az evolúció fejezetben. A legérdekesebb rész a következő: „A szentírási el­beszélés a világ természettudományos fölértésében nem állja utunkat. [...] Isten nem akar sem paleontológiát, sem geológiát vagy anthropológiát tanítani, hanem Adámot az ősok, a végcél az élet tekintetében kioktatni, ezért szabadon magyaráz­hatjuk a szentírásnak ez egyszerű, ősrégi elbeszéléseit. Céljuk nem a tudományos ismeretnek közlése, hanem könnyen fölfogható képekben az alapigazságoknak is­mertetése, hogy Isten teremtett mindent, s hogy Istent, mint legfőbb urat s legjobb atyánkat tisztelni és szeretni tartozunk. [...] A legnaivabb részlete a szentírásnak az asszony megteremtése. A szimbolizmus megérzik az egész elbeszélésen, s alig lesz ezidőszerint értelmes olvasó, ki rávehetné magát az elbeszélésnek szó szerint való értésére... Hogy az Isten tényleg kivette Adám egyik bordáját s azt Évává for­málta, azt ízetlenség feszegetni s gyerekes magyarázatokba kerget bele. "6 Valóban figyelemreméltó, hogy Prohászka már 1902-ben ilyen kijelen­tést tesz, amikor a szentírási Teremtéstörténet szószerinti értelmezése szin­te általános volt. Hitvédelmi dolgozatok Prohászka hitvédelmi dolgozatai közül kettő van, mely bennünket ér­dekel, mert megmutatják Prohászka véleményét, és érdeklődését a termé­szettudományok iránt. Az első dolgozat már 1896-ban íródott Tájékoztatásul a modern természet­­tudományban címmel. Mindjárt a dolgozat elején Prohászka felveti a kér­dést, hogy hol van az emberi tudás határa és mi lesz a természettudomány határa. Szellemesen, nem kis iróniával írja: „Azt vesszük észre, hogy sokszor nagy hetykén kitűzik e határkövet, s a vége e határrendezésnek az, hogy egyre to­vább kell a határköveket vinni. Az a körülmény különben, hogy szinte állandó ha­tárrendező bizottságra van e kérdés iránt érdeklődök köreiben szükség, magában véve még nem ártana senkinek; de határozottan óvást kell emelnem azok ellen, kik hetykén odavetik, hogy itt vagy ott van a tudomány határa, s onnan kezdve ter-4 ÖM. 4,164. 5 ÖM. 3, IX. 6 ÖM. 4,75. HIT ÉS ÉSZ 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom