Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

Markó Csaba: Prohászka politikai és közéleti szerepvállalása 1920 és 1922 között

A Habsburg-hűek ragaszkodtak IV Károlyhoz, míg az úgynevezett szabad királyválasztók, IV Károly 1918. novemberi nyilatkozata nyomán leginkább egy nemzeti királyt láttak volna szívesen a trónon. A két közjogi álláspont között különböző társadalmi és politikai érdekek húzódtak. A legitimizmus Habsburg-párti képviselői elsősorban az arisztokrácia és a katolikus egyház volt, de a keresztény középrétegek egy része is emellett foglalt állást. A szabad királyválasztók Horthy hívei, a realitásokkal számoló és általában a függetlenségi érzelmű kisgazdapárt soraiból kerültek ki. Tudni kell, hogy az antanthatalmak és a környező államok, a Habsburgok esetleges restaurációját háborús oknak nyilvánították. Prohászka a püspöki karon és a KNEP-en belül a kisebbségi véleményhez csatlakozott: a függetlenségiek pártjára állt.34

A nemzetgyűlés rövid időn belül elfogadta az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920. évi I. törvénycikket, amely a legitimisták és a szabad királyválasztók közti kompromisszum eredménye volt. A törvény a trón betöltésének kérdését függőben hagyta a békekötésig, s az államfői teendők ellátását ideiglenesen a nemzetgyűlés által titkos szavazással választott kormányzóra bízta. Prohászka, február 26-án szólalt fel a kérdésben. Többek között a következőket mondta: „...olyan államfő kell, amely hatalom és erő. Nekünk erős kéz kell, de nem ököl, amely lecsap, hanem erős kéz, amely a gyeplőt tartsa. "3S Prohászka beszédében utalt Horthy Miklósra, és annak a gondolatának adott hangot, hogy olyan erős kormányzó kell, mint amilyen egykoron Hunyadi János volt. Ekkorra már Horthy Miklós kormányzóvá választása többé-kevésbé eldöntött tény volt.

Horthy Miklós azzal a feltétellel fogadta el a kormányzói jelölést, hogy ha a törvényben foglalt jogkörét a későbbiekben szélesíteni fogják. Miután erre ígéretet kapott, a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén - 131 szavazattal a 141-ből36 - kormányzóvá választotta. Ekkor a nemzetgyűlés kijelölt egy küldöttséget, amelynek az lett a feladata, hogy Horthyt tájékoztassa a fejleményekről, és a nemzetgyűlés elé invitálja az eskü letételére. A küldöttség elnökének Prohászka Ottokárt választották, tagjainak pedig Gyömörey György, Patacsi Dénes, Szijj Bálint és Ugrón Gábor lettek.37 Prohászka a küldöttség élén 11 óra 20 perckor érkezett a Gellért szállóhoz, az akkori fővezérséghez. Prohászka a következőket mondta Horthynak: „A királyi hata-34 ROMSICS 2003:138.

35 Nemzetgyűlési Napló 1920-22.1. kötet, 1920. febr. 26. 62-65.

36 A maradék tíz szavazatot a nagy tekintélyű gróf Apponyi Albert kapta.

37 NGYN 1920-22:1. kötet. 1920. márc. 1.105.

_______________________________UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK