Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Markó Csaba: Prohászka politikai és közéleti szerepvállalása 1920 és 1922 között Nemzeti Újság január 10-i számában a címlapon közölt cikkében megerősíti Prohászka, hogy a képviselőjelöltséget nem a karrier miatt vállalta, hanem, hogy meg tudja valósítani a szociális programját, melynek sarokköve a földbirtokreform. Prohászka választási programbeszédét január 11-én, délelőtt 11-kor mondta el Székesfehérváron, majd délután a nők előtt is elismételte a városházán. A programbeszédről is beszámoltak a lapok. Prohászka egy általános bevezető után, - melyben ecsetelte, hogy az emberekben erkölcsi baj pusztít és új nemzeti érzésre, új kereszténységre, új szociális irányzatra, tehát új honfoglalásra van szükség - rátért programjának részletes kifejtésére, mely program a keresztényszocialista irányzat programjának is tekinthető. Hangsúlyozta, hogy belső konszolidációra van szükség az országban, melyet nem holmi köztársaságok garantálhatnának, hanem a Szent Korona eszméje, amely magában hordozza az igazságot, a hatalmat, továbbá az alkotmány és a jog folytonosságát. Az ország területi integritásának védelmében pedig erősíteni kell a nemzeti hadsereget. Prohászka keresztény felfogást akart, mely képes felvenni a harcot a beteg liberalizmussal és annak hazug sajtójával szemben. Ismét kiemelte a földreform fontosságát, a mezőgazdasági kamara felállításának szükségességét. A hadviseltek számára, akik akár vérükkel adóztak volna a haza védelmében, mindenben előnyt kívánt kieszközölni. Úgy gondolta, hogy a szociális eszmékért síkra kell szállni, és harcot indítani a tőke ellen, de nem osztályharcot, hanem egy olyan harcot, ami a több igazságosságra vezet. Itt megjegyezte, hogy a szocializálás sem elképzelhetetlen számára, amenynyiben ez a nemzetstratégiailag fontos közkincsekre, bányákra, kőszénre és földgázra korlátozódna. Végezetül a munkáskérdéssel foglalkozott, ahol leszögezte, hogy a munkásoknak jólétet és megbecsülést kell szerezni.29 Másnap, január 12-én különös dolog történt Prohászkával, de hagyatkozzunk rá: „Hát hogy mi érheti az embert, azt volt alkalmam ma megtapasztalni Elhivatott Horthy fővezér, autón mentem nagy locspocsbán; bementem hozzá, fogadott Berzeviczky lovas tábornok jelenlétében. Előadta, hogy mily nehéz a helyzetünk és? és? én leszek a miniszterelnök! Hát leesett az állam! Mit? én, miniszterelnök? Nem értek én ahhoz; nem tudok én emberekkel tárgyalni, tanácskozásokat vezetni, parlamentben elnök szerepében minden tárcába vágó ügyekben felelni, nem értem én a parlamenti életet; szóval, fogjanak maguknak hozzáértő embert s ne hajdút harangöntőnek. No, de hát így meg úgy, volt erre a felelet! S én ott öt-Prohászka püspök politikai zászlóbontása. In: Nemzeti Újság, 1920. jan. 13. 3. 122 UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
